Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-20 / 8. szám

128 jeles férfiak, kiket a „Vasárnapi Újság" olly hiven megénekelt, azzal a különbséggel, hogy akkor 18 évvel fiatalabb vér folyt mindenki ereiben. És én, ha nem tátott szájjal is, de éber figyelemmel kisértem minden kiejtett szót. Az agár- s nyülharcz éjfélutánig tartott. Én Langvius felesküdt tanítványává lettem, mert csakhamar észrevettem, liogy mind jó agarakban, mind agárper s elv dolgában az appellatorium forum — ö. Következnék most a dijfutás leírása, de elhagyom azt (mert Langviusként „a N. S. tarka szuka agara olly agár, melly jó nyulat solia sem ért még be, de di j futásra főleg őszi időben sebes agár к el Ivén, neki kellett a dijat elnyernie") — s miután előre bocsátom, hogy minden futást a legf'eszültebb figyelemmel kisértem és a kimondott ítéleteket emlékembe feljegyeztem, röviden elmondom, mit tanultam. Ne várjatok sokat tisztelt kezdő agarász czimborák; kevés lesz az szavakban, mit mondok; — lassan mennek messzire, hiszen egy első leczkén nem is érthetjük meg az igét. íme tehát : „D i j a s a g а г á s z a t r a, ő s s z e 1, hol rosz nyulak vannak, csak jó sebes agarat vigyél." És: „Csak az a jó agár, melly minden időben, minden téren az első nyulat vagy megfogja, vagy beszámol vele." Ha azt mondanám, hogy — mint tapasztalatlan ujoncz e két pontnál többet nem tanúihattam, — senki se ninné el. Hagyjuk ezt azonban későbbre. Most csak annyit mondok még, hogy haza érvén, agaraim közül csak egy futó kezdő kölyök s két vén maradt életben. Más szinbeu kezdtem látni az agár s nyúl futását; nem elégedtem meg, hogy kölyök agaram 3—4 nyulat fogjon, hanem latra kezdém tenni azt is, minő nyulak voltak azok? hány öl volt a hajtás ? — És lia kölyök agaram az első nyulat elsza. lasztá, megfordultam s haza mentem ; hiszen meg van irva, hogy csak az a jó agár, melly első nyulát elfogja. Agaram futására figyelmes levén, csakhamar észrevettem, hogy az gyözös, mert a másik két agaram rendesen kétszer háromszor is megvágta elébb a nyulat, mint a kölyök, — de azután egyik sem juthatott többé fordításhoz. Valahányszor nyúl ugrott, mindannyiszor emlékembe idéztem a Langviustól hallott szabályokat ; mindannyiszor összehasonlitám a nyúllal az agár futási erejét ; gyakoroltam a szemmértéket Hány nyúlugrásnál löktem le kalapomat, hogy hajtás után visszamenvén, meglépjem a nyúlfekvéstőli tért s meggyőződjem, vajon jól számitottam-e szemre ? Hányszor vettem fel a határ térképét s mértem czirkalommal az egész hajtást ! Ez évben még két dijas agarászat volt a téli hónapokban ; az egyik Debre czenben, a másik B.-Újvároson. Ott voltam mindegyikén. Oh be furcsa volt már ezen utolsó agarászat az elsőhöz képest! Nem is csoda. Az első agarászatou tapasztalatlan volt még minden ember; ott meg voltak elégedve azzal, mit az agárról láttak De itt ? Hohó ! itt már más nótát fújtak. A Hortobágy on minden agái-tulajdonos önmaga képviselője volt;