Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-20 / 8. szám

127 Az első dij as agarászat sz. Mihály nap után a hortobágyi gyepre volt kitűzve. Kátay korcsmáros uram fogadta s látta el a nagyszámú vendégeket. Az idő szép fényes őszi nap. A fogadó előtt hemzsegett az úri nép, kiket oldalról botjukra támaszkodva bámultak a puszták vad s szabad fiai. Minden perczben újabb s választékosabb kis lovascsapatok érkeztek minden oldalról. De im, ki közeledik amott ? Ki az, kinek felismertére az egész társaság zajong, örül ? Kis fejét magyar stiveg fedi, piros arczára sötét árnyékot vet kis — de kipedrett bajusza, magyar dolmány s májbőr csizmába húzott nadrág egésziti ki öltözetét ; nem feledve, liogy csizmáira durva hétágú sarkantyú van felkötve. Balkezében fekete mogyorószárú cseréppipáját tartja, jobbjából pedig rövid kopott karikás lóg alá. Lova kos-orrú barna pejkaucza, saját nevelése, insurrectionalis rezes kantárral; a kötőfékszár a magyar nyereg kapájához kötve, mellynek bokrai a sabrákon lógnak ; a ló farka, bár poros és szép az idő, de minthogy elmúlt sz. Mihály napja — felkötve. E feltűnő férfin, a mint a csárdakút irányába érkezett, lovát megeresztve mint villám termett a társaság közepette — s nem szállott le lováról, hanem üdvözölve a jöttének annyira megörült társaságot, egy óránál tovább agarászott a nyeregben ; - agarászott pedig szavakkal úgy, hogy most tettel is alig közelitik meg azt. E férfin Langvius volt és lova a liberális kancza. A telivér feltétlen pártolója hamar más véleményre tér vala, ha a liberális kanczát ismeri. Hogy pedig megismerjük e lovat, tudrmnk kell Langvius agarász modorát s vadászterét ; akkor aztán liasonlitsuk össze e régi magyar fajlovat a mostani telivér s félvér lovakkal. Langvius rendesen távol kénytelen agarászni. A vadásztér lakásától 1—l\'o órányira kezdődik. Kertje alját a Berettyó vize mossa. A megindulás tehát azon kezdődik, hogy legelőbb is hol térdig, hol basig, hol csipöig e vizén bajt át és a mint a partra ér, megsarkantyúzza lovát s bol ügetve, bol száguldva meg sem áll, mig a térheljü'e nem ér. Itt aztán elkezdi az agarászatot, beszélve s mindig jó kedvve). Ha 15-20 perczig nem ugrik nyúl, pipáját veszi elő, azt jobb kezében töltésre készen tartja, mig baljában a kantárszárat s nyitott zacskót fogja. És igy.láthatnád őt minden nap, nem töltve meg pipáját addig, mig nyúl nem ugrik. De lia felkelt a nyúl, igyekezzél ám aztán előnyt nyerni te angol vér; mert liidd el, hogy a liberális kancza 9 nap egymásután s minden nap 8, 10, 12 nyulat hajtva, de legelöl is menve, minden nyúlon érvényre hozza a magyar eredeti faj becsét. Ha pedig az agarak már leállottak s farkukat felcsapták : Langvius ismét, hol ügetve, hol száguldva haza felé tart, átúsztatja az ős folyót s a liberális kanczának semmi baja. Tudnunk kell pedig, liogy e ló nyomtatott is, hámban is járt ; de ha a nyerget reá tették, habár vemhes volt is, nem létezett ló, melly vele mérkőzhetett volna. De lépjük át a hortobágyi korcsma küszöbét, térjünk be a tágas szobába, hisz én tanúlni, okúi ni jöttem ide. Fiatalságból s meglett férfiakból állott a nagyszámú társaság. Mindenütt s mindenki agarászott. Itt voltak, egy egyént kivéve, mindazon