Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-30 / 36. szám

587 bennem agaraim, iránti szeretetemé határozottan állítani ellenedben, liogy : a jó agárnak bárminő veszélyes legyen is a föld minősége, első nyulán nem szabad megállania. A szokottnál nagyobb lievülésbe bozta véremet még ama körülmény is, liogy b. Wenklieim Béla Ivy telivér szukája jelen volt, mellyet — bár csak néhányszor láttam futni — jó agárnak tartottam. A dec. 20-ki Vadászlap sorai eléggé bizonyítják e részbeni csalódásomat, mert Ivy — bár első két nyula után úgy ment, a mint csak óhajtottam — a végfutásban nem le-, de megállott, mi szerintem megbocsátliatlan bűn. Bármennyire megszomorodtam is e csalódásomon s ama balszerencsén, melly saját agaram visszahozása folytán valószínűleg megfosztott a billikomtól : rendkívül nagy volt még is örömem és megelégedésem e 15-ki agarászat után, mert agaraim — esetleg kétszer kerülvén össze, mindkétszer erővesztésre kellvén választani Csárdásnak — tettleg bebizouyíták, liogy nem hiúban bíztam lm állataim nemes tlizeben és bátor szivében. Életem legkellemesebb perczei közé számítom azt, midőn agaraim le nem állván — a mint a társaság legnagyobb része ezt jósolta, sőt bizonyosnak tartá — a szenttamási nyúlról, sőt ezt a positióig kisérvén s el is fogván, te kinyilatkoztatád hogy : csak most e roppant futás után vagy meggyőződve arról, miszerint agaraim nem csak sebesek de gyözősek is, azaz a jók között eminensek — se szavaid után levevéd kalapodat, tisztelet jeléül működéseik irányában. Csak az, ki valódi agarász s vitáinkat figyelemmel kisérte, foghatja fel, milly rendkívüli elégtétel rejlik számomra-e szavaidban: a két „bíbieztojás" (a mint jó kedvedben bajnokaimat nevezni szoktad) két évi fáradkatlan s gyakran kegyetlen működés után tehát még is csak kicsalta ajkaidra azon szavakat, mellyekért annyi sóvárogtam. Nyugodt lélekkel mondanak tehát búcsút a versenytérnek, megszaggatott véres talpaikra utalván s átengedvén e tért fiatalabb társaiknak, miután tettleg bebizouyíták ezen állításomat : „sebes agár gyözős is lcliet," vagy ís : „a jó agárnak sebesnek s ott a liol szükséges gyözösnek is kell lennie." Agaraim egyike sem souverain s még is kötve hiszem, hogy lesz-e valaha ez életben hasonló két jó agaram ! s épen ezért örülök, hogy megoldván feladatukat megérlelék némileg a kérdést, melly felett annyit vitatkozánk. Feledhetlen győzelmüket e levelemmel kívántam megörökíteni; e sorokkal szerzek magamnak elégtételt mindazon szánalomtcljes mosolyért, melly évek óta lön szánva szavaimnak, két év óta agaraimnak; — e levél útján mondom ki azon biztos reményemet, sőt meggyőződésemet, hogy lia a szerencse egészen el nem hagy, legrövidebb időn feledve minden pártoskodást, egy közös czél felé fogunk haladni. Megköszönvén neked nyíltszivüségedet s igazságszeretettől áthatott nyilatkozatodat, azon reménytől lelkesülten veszek búcsút : engedje az ég, hogy minél gyakrabban találkozhassunk nemzeti férfias időtöltésünk e kedvencz terén. Aszód, dec. 23 1858. B. PODMANICZKY FRIGYES.