Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-30 / 21. szám

344 Eddigelé annyit mondhatok, hogy a képzelhető legpompásabb vadászvidéken vagyunk. Körülöttünk tízezer hectar erdő a legszebb síkföld keretében ; egy oldalról a tenger, más oldalról a Fedzara tó; ezen a vízi szárnyasok milliárdja, az erdőkben vadkan, hyéna, sakál s egyéb nagy vad pizseg. Egy nagy vén oroszlány járja be úrként a vidéket s minden éjjel egy egy ökröt lovat visz el; de eddig még nem jutottunk biztos nyomára. (Folytatjuk.) A lovakról, nevezetesen pedig a Gróf Bethlen János Ur ő Nagysága ménessiről, *) Mu'sám a Lovakról akar énekelni; A Gróf Ménessinek oszlopot emelni : Kileutz Mu'sák! kik az Helikon Hegyének Tetején, Pégazus szárnyas Ló körmének Rúgásából fakadt Hipokréné vizét Szentnek tartyátok és szeretitek ízét, Jertek segéljetek! s az én rekedezö Mu'sámnak, azon szent Lónak tsergedező Forrásából, bár égy italt engedjetek, Hogy lelkesitetvén egjöitt tii véletek, Ezen ditsőséges Tárgyról méltóképpen Énekelhessen' a szép Lovakról szépen : Egy oly' Ménes, melynek a nemesedése, S kevés idő alatt ily' nagyra menése Tsudállatos, s szintén hitel felett való, Melyből szármozik oly' sok szép, és sok jó Ló, Méltó, hogy elsőbben az ő számozását Emlitsem s Rátzáján kezdjem le-irását: Mikor Erdély ama hires Ménesekkel A Mikes, Bethlen Pál, s Yesselényiekkel Kevélykedett, mikor Dániel is ére Örömet, és Bethlen Sándor a Testvére Grófomnak, gyűjtötte a szép s jó Lovakat Öszve, hogy érhesse utói amazokat : E'kor néhány darab Kautza a Grúfnak-is Üdveztilt Attyáról maradt, de annak- is, Bár mely jó fajta vólt, a pallérozása Meg szűnvén, követte el ajjasodása : *) E verses leírás szerzője Iklaudi László, e százai elején, Kolozsvárit. Egy — ott és akkor megjelent nyomtatványból közli azt szóról szóra A B. C.