Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-30 / 6. szám

92 nálja azon területet, mellyet az árok és földhányás a miveléstől elfoglal, tekintetbe vehetné, hogy e sánez helyett kis fasor is elegendő volna s ép azon czélra vezetne, hova a sáncz, melly utóvégre sem szolgál egyébre, mint hogy eltörülhetlen határvonalat képezzen; mert az illy árkon átugrik csikó, bárány, borjú, de még a liba is, ha első évben nem, de más tavaszra okvetlen. — Aztán, ha majd együtt tilalmazták határaikat a közbirtokosok, milly kellemetlen lesz minden lépten nyomon ugratni Rozinanténk rosz lábaival 5 *) de még ez sem volna elég ok az árkok eltörlése ellen, mert jó lóra kell hát ülni — ámde a vad legtöbbször lefőz az ily árokkal, inert bele ugrik, azon fut s az ebet és magát a vadászt olly tévútra tereli, hogy ez utóbbi az imént felugrott nyulat, mellyre már már puskát fogott, ezer lépésnyire háta megett látja meg ismét, inig a vadat tévesztő s ujan reá terelgetett szegény kutyák a dolog sorát voltaképen meg nem foghatják. Nem is emlitem, hogy a vad után lopózkodó s figyelmében elmerült vadász hányszor esett már hasra illy árokban, mire elsült a puska, felriadt a vad s félnapi fáradsága dijáúl kék folttal került haza a vadász. Ha a gazdának használna az árok, szavunk sem volna ellene, de bizon annak is csak terét csonkítja s előnyt nem nyújthat. Az erdészet szabályai megkivánják, hogy a birtokosok az erdőt vágásokra osztva használják, szép sudár szálas magfák hagyassanak, friss vágásba legelő nyáj semmi áron se bocsátassék, s a kivágandó fa annak idején télen vágatván, mielébb, — de Józsefnapig okvetlen — elhordassék s azon túl kerülőn vagy vadászon kivül más azon helyre ne lépjen sat. Mindezen szabályok szigorú megtartása a vadászembert igen lekötelezi, mert ez által neki is szolgálat lesz téve, mit magyaráznunk egészen felesleges dolog volna. Azt az erdész úgy is tudja, hogy az ölyvet, sat. irtania kell, ha nem vadászatkedvelő is, még pedig növekvő üatal fái érdekében, mellyeken ezen ragadozók magukat ingázni szeretvén, nagy károkat tesznek, majd annyit, mint a fiatalka vadak elfogdosása által sat. Az erdők járatásánál legeltetésénél csak ismételnünk lehet azon kívánalmakat, mellyeket a 1 e g e 1 ö k 11 é 1 nyilvánítottunk ; nevezetesen a táblás kijegyzést, melly szerint nem az egész erdőbirtok területe csengőztessék fel derűre borúra a pásztor esze járása után, hanem megelőző osztályozat szerint bizonyos határozott részletekben történjék a legeltetés, s igy a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. (Folyt, követk.) *) Czikkiró mellőzni látszik a róka- és nyúlkopófalkák után vadászó lovasok érdekeit, kiknél az árokugratás a vadászat főbb élményei közé tartozik. Szer k.