Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-20 / 5. szám

74 két jó nyulat Kocséron elég megfogatni. Az igaz, de legyen meggyőződve, liogy azok a nyulak a legrosszabbak közül valók voltak, miket az egész határ felmutathat, és ha nem hisz nekem, kisértse meg egyszer, de ne az erdő tövében; hanem másfél ezer ölre keresse a javát, és emlékezzék reá, milly szépen bemegy majd az erdőbe és mindig csak a selejtesek lesznek halva. Szint igy, ha a lóról kérdjük, milly tulajdonnal hir ezen vadász paripa ? vagy az a felelet: sebes; 4' 0—800 ölön bár mi lóval mérkőzik; mig a másiknak egész más tulajdonait fedezzük fel; elejénte inkább hajtós, de bár meddig hajtsuk, mindig lankadás nélkül vadászhatunk vagy utazhatunk rajta, tehát az első sebes, a másik pedig győző ló lészen s mindkettő kitűnő a maga nemében. A bor is hasonlít e két állathoz, csak hogy megfordítva, a jő erős hamar, a vizhez való gyenge később vezet ezélhoz, ha ugyan kedélyünk úgy hozza magával. De mind hiába keresném a hasonlatosságot; ez mind sántikálna azok előtt, kik makacsul ragaszkodnak véleményükbe/. Térjünk vissza inkább az agarászatra. A birák tehát nem látva nem is Ítéltek; de hogy ís látnának Kocséron selejtes ponykon olly nyúlon, mellyet nem forgatnak ? Következett a második hajtás. Itt már előre felállított birák is voltak a rendes hármon kivül. Ismét nagy keresés után felugrott a második nyúl. Az a agár kis ktilömbséggel hátrább lévén, a b agarat egyenes futásban elhagyta s a nyulat beérte, megvágta. Ismét előlmaradva ekkor, a b agár szinte egyenes futásába elhagyta társát, a nyulat karikára vágta, az a agár előre esett. A h agár ismét egyenes futásában elhagyta, és ezt még két izben ismételte. A rendes birák az a agárnak csak az első beérését látták; a felállított két segédbirót kitudakolva, ezek nem tudtak a két agár között különbséget tennis igy egy harmadik hajtást láttak szükségesnek, mi meg is történt. Az a agár pár lépéssel elébb ugrott ki a b agárnál, de ez utóbbi az a agarat mindjárt elhagyta. 5—10—20 és végre, midőn az erdőbe menekült a nyúl, 50—60 lépésre maradt az a agár. És most mi történt ? a birák összejönnek, vitatkoznak és sok idő múlva, melly alatt a tulajdonosokat szenvedélyes lázba ejtették, azon Ítéletet hozzák, hogy ők Ítéletet nem hozhatnak, hanem a felek végezzék továbbra saját ügyöket. Én azt hiszem, hogy ez csak az egyik felet sújthatá; nem mondom mellyiket; Ítéljen a közönség az a és a b agár hajtásából, de Ítéljen a birák felett is — és ha még egyszer illy nagyszerű agarászat lenne, figyelmeztetem a bírákat, hogy ha előre bocsátják, miszerint a harmadik nyúlon mindenesetre Ítélni fognak, az máskép ne történjék; mert hiszen Salamon királynak a két asszony között, midőn mindkettő magáénak tartá a gyermeket, nehezebb feladata volt, mégis bölcsen itélt. A nyulakat szerencsétlenül találva, az nap több hajtás nem történt s az est bekövetkezvén, beállott a szokott vadászvita is. A házi úr, ki régi agarászpajtásom s a birák egyike volt, mint öreg muzsikus naponként egy nótát felejtve, kiuyilatkoztatá, hogy agaraink roszak ; én pedig jóknak állítva azokat, annyira felhajtotta magát, hogy egész truppom ellen, melly 4 agárból állott, fogadásra hitt fel, hogy egy nyulat nem képesek megfogni; de én csak kettőt bocsátva el, két nyulat fogattam egy agárral, mert a másik beteg volt ; a roszabbat 6—7 száz ölön, a jót 1500 öles hajtással fogván meg. IIa tehát jó agarunk van, és ha ez Kocséron nem szalad is souverainitással, sőt a nyulat talán meg sem is fogja: ne higyjíik rosznak s ne essiink kétségbe, ha bármelly veterán agarász mondja is ki az anathémát felette — mert azért jó agár marad, de nem a 1 e g j o b b. Valamint el se ragadjon az öröm, ha véletlen első fellépésünkkel két három kocséri nyúl marad a platzon, hogy agaraink jobbak, mint azok, a mellyek elszalasztották a nyulat. Mert tudni kell, hogy a rosz nyúl jó agarat, a jó nyúl rosz agarat mutat elő futásával, és csak a legjobb agár az, melly a legjobb nyulat is halálra hajtja. Ennyit kívántam még egyszer és utoljára a sebes és győző agárról szólani. Ezután hallgatok s a nézők sorába állok inkább, mint sem nagyobb szerepben lép-