Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-20 / 5. szám

67 kényelmesen kiértek, ö már övig meztelenre vetkőzve s a vadászkürtből jéghideg vizet öntöztetve testére, ott állott a nagy tűz előtt köz lövészei közt s a hosszas gyaloglás után, most a hideg vizlocsolás alatt, teste Aetnaként párolgott. Kitörülközés és felöltözés pillanat müve volt nála. A főerdősz, kinél tevékenyebb s több szervező ügyességgel biró vadászt soha sem ismertem, viradtig felállitá már a 80 hajtót. Mihelyt állásainkra értünk, rögtön megkezdődött a hajtás, s olly szép renddel és hangos lármával folyt, minőt másutt annyi év alatt soha sem tapasztaltam. Zsibón a hajtás soha meg nem szakadt vagy fel nem bomlott: aminek kellemetlenségeit az tudhatja legjobban, a ki, mint magam is, sokféle vadászaton fordult meg. A decemberi legrövidebb napokon is rendesen 5 hajtás járt le. Déli falatozásra egy óranegyed használtatott; rendesen, sült pulyka, kevés bor s komlós czipó: ennyiből állt az ebéd. Lehető gyorsan folyt le minden, mert a házi úr ismeretes dörgő hangja „indulhatunkat" harsogott. Az utolsó hajtásból leereszkedvén, a völgyben vártak a sebes fogatok; mikor már Wesselényi is délc/eg paripájára pattanva, mint forgó szél száguldott előre s jóval elébb ért kastélyába. A vendégek hat órakor saloniasan átöltözve jelentek meg az étteremben. Az éltesebb, rendesen gr. Csáky vagy b. Wesselényi Farkas, a történéli emlékű, már éltes Cserey Ilonát, az illem szabályai szerint az étterembe vezeté. A teriték egy berezegnél is megjárná: rajta a négy tál meleg étel mellett Ízletes csemegék, válogatott gyümölcsök, többféle asztali és csemegebor . . . mind a házi úr saját termesztménye. A szolgálat nagyon pontos. Félórai ebédkezés után a ház tisztes asszonyát szobájába kisérve, a vendégek rendre a pipázó szobába gyűltek. Némelyike a kereveten hosszat nyúlt s pogányul füstölve, áhítattal iidvözlé a pihenési órát. Mások a kandalló körül a házi úrral komoly beszélgetésbe merültek. A szögletben jól egybeszorúlva négy zilahi czigány; ha jobbacskán húzná sem ártana. De a becsületes magyar ember széles jó kedvében csak a húzd-rá-t ügyeli: a többit, ha meg van sajátságos tactusa, számba sem veszi. Javából rakja már a bús komoly Ötves; rendre mások is belekóstolunk ; utóbb a korosabbak is belezavarnak. A széles kedv mind hangosabban tör ki. A kiáltott fáradság, csikorgó hideg, mély hó, minden — feledve van.