Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-30 / 36. szám

582 apr. 8) kora gyöngeségein felül emelkedve, meleg hazafi hangon ébresztgette az elpuhult sarjadékot. Jól tiulá, liogy könnyebb az elaltatós mint a felébresztés : azért nemes czélja kivitelére nagyban szervezett időtöltéseket használt fel. A királyi táblai szünnapokon rendesen Vásárhelyről Nagyfalu vagy Kávás falusi jószágaira utazott. Utazása nagyszerű volt, mert 50—60 táblai irnok, lövészek, peczérek, kopó- s agárfalkákkíséretében indult meg. S jóllehet imént említett jószágai Vásárhelytől bárom napi járásra feküdtek, még is bárom hétig tartott utazása. Ifjúságomban gyakran hallottam az öregebbektől beszéltetni, liogy nem volt vad vagy szárnyas állat, mit báró Bánffy illyen útjában egybe ne lőtt volna. A kis karaván künn a szabadban tanyázott. A főnök czifra tábori sátor alatt puliára készített bölénybőrökön; az Írnokok pedig, az ország nevezetesebb családjainak sarjadékai, a sátor körül tüz mellett gyepen háltak. Este a mezei tanyán magasan lobogó tűzvilág körül Zentelki barna liaiigászai, két hegedűs, egy brúgó, tárogató és czimbalmos, meglehetős zajjal rálmzák. Az első nemzeti tánczot Bánffy lejté magára méltóságos rátartással. Végezvén, a fiatalság rúgta a heves nemzetit; a tánczból semmi ürügy alatt sem volt szabad valakinek magát kivonni. Másnap útjokat tovább folytaták. Minden útjokba eső erdőt, czihert, bokrot, bozótot felvertek. Az ifjak sebes futó paripáikon száguldottak a vad után árkon bokron keresztül; mi által, a hnkások veszedelmeivel szemközt nézve, megbátorodtak s izmaik megerősödtek. Pihenő órákon az ősök harczias hazafi jelleméről buzdítólag regélt előttük Bánffy s épületes szavakban magyará/gatá a nemzetiség magasztos erényeit, a férfiasság, a lelki s testi erő előnyeit, valamint az elpuhultság káros követ ke N ményeit, Bánffy nemes irányú iskolájában egy új, hazafi érzetíi nemzedék keletkezett, melly egyszersmind szenvedélyes vadásszá is lett. Báró Bánffy György, Elek és János testvérek, kiket már én ís ismertem, ott képződtek meleg hazafiakká és kitürö vadászokká. Mindig kegyelettel emlékeztek vissza a derék Bánffy Farkasra, korának legkitűnőbb férfiára : a ki vadászat által igyekezett jó hazafit idomítani. A ki, liogy a vadászati szenvedélynek nagyobb ingert szerezhessen, az akkori rosz szerkezetű lőfegyverek helyett azon időben leghíresebb Lazaro Lazaroni olasz cső ket hozatott, mellyekkel ö maga is nagyon biztosan lőtt. A kitünö jó és messze lövések ösztönzőleg hatottak környezetére s mindenki igyekezett