Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-20 / 35. szám

573 nem fárasztá annyira kutyáit, mint Lord Bentink H., ki csak két osztályt tart s ezekkel felváltva legtöbbször 6 napot vadász egy hétben. Az istállók, mellyek a váron kívül a gyalog feljárásnál ép a hegy lábán feküsznek, nem annyira külsejük, mint belszerkezetökért érdemelnek megtekintést, hol mind az, mi a berendezésnél czélszerü és új, feltalálható; anélkül hogy túlságos fény vagy pazar költekezés bélyegét viselnék. Lakói jelenben 42 stag-huuter és 8 kocsiló. A lovak kitűnő fajai és testalkatukról nem is teszek említést, csak annyit jegyzek meg, hogy a huntereket itt is mind égetett allábszárral találtam s kérdésemre a vezető head s stud-groom ugyanazon választ adá, mit a greetwilli istállókbani látogatásom alkalmával az ottani vezetőmtől nyertem. Átalában a lovak szőre itt is perzselve volt, de légszesz hiányában a műtétei borszesszel — melly hasonlíthatlanúl fáradságosabb és nem is eredményezi azon tiszta hatást — szokott történni. TÉREY PAL. Kopófalkák. Fót. — Szombaton dec. 4-én Vácz alatt vadásztunk s ez ama vadászatoknak lön egyikévé, minők egy egy idény alatt csak elvétve ritkán fordulnak elé. Alig mentek be a kopók az úgynevezett váczi nagy rejt nádasába s azonnal rohantak ki ebből minden oldalról sebes futásnak iramodott rókák. En magam öt illy kiillanót számítók negyedóra lefolyása alatt; de a kopók benn a nádasban talán még más öt róka hajhászásával mulathattak, mert csak e negyedóra letelte után sikerült közülök mintegy tízet kicsalni, a rókanyomok egyikére vezetni s az egész vadászatot megindítani. Ennek sikeréhez alig lehetett reményem, mert a rókanyom régi — s az épen ekkor keletkezett északi szellő nem volt biztató; ezen kívül még mindjárt néhány szünet állván be, mindez összevéve a sikert több mint kétségessé tévé. Ekkor Anodine, Singwell és Tiresome, a nőstény falkának mindannyi veteránja, az északi szél megszűntével s a javuló vatlbüz kedvezése mellett sebes futással vevék fel újra a nyomot s én most érzém közeledni azon perczet, midőn a vadász reménye mintegy teljesedésbe kezd átmenni — félve figyelvén, váljon a kopók sebes és biztos hajtása nem lanyhúi-e majd, az eddigi működésükkel nyert előnyt pedig egy bekövetkezhető szünet nem semmisitendi-e meg ? De nem, a kopók egyenlő sebességgel rohannak, a vadbüz jobbnál jobb. Yácz alól egész a csomádi erdő alá jutánk már, melly az igéret földe gyanánt tünt fel szemeinknek, hol fáradságunk jutalma a kifárasztott róka s a szép fogás vár reánk. Egy sajnos epizód azonban engem az igéret földére bejutbatástól fájdalom megfosztott! Lovam hátulsó jobb lába sebes futás közben egy mély lyukba szorúlván, csuk-