Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-10 / 34. szám

561 ezigány mindjárt elmé nczkedik, hogy „jobb volna a malaczőkat megölni, mint így meghagyni fagyni!" míg az apagyilkossal örvezett uracs megszólítja a gazdát, hogy ö csak nem lesz disznóval egy fedél alatt? Ha uem tetszik uram, ott kiiuu tágasabb ! mondja reá a gazda, szemébe vágva a mellette álló kanásznak. Illy hívatlan s igérkezetlen összejöveteleket szült a pusztán a mai idö is. P. A. barátom Dadáról Ígérte, hogy ma felém jövend s együtt megyünk a Tó bikra; már 3 óra s még sincs itt. De ugyan ki is várna most valakit ? ? E lió-zivataros légben még a pusztai lakos is eltéveszti útját, uem hogy idegen. De im nyílik az ajtó s P. A. barátom bontakozik ki a hófátyolból. Szép jellem, nagy szenvedély, melly csak el nem puhult nemzedék sajátja. Nov. 10., Tobikon. Sz. Margita Tobikig jó 7 mértföld, mit fagy, hófúvás, nyomtalan út meglehetősen meghosszabbit. Az idő kiadta dúló mérgét az éjjel; ma szép és jó az idő, bár hideg is. „Hittem, hogy eljöttök Andris pajtás, moud R. A házigazdánk, még A. Gy.. t várom, bárminő iidő volt, tegnap, ueki is itt kell lennie " S alig bontakoztunk ki uti öltözékünkből, A. Gy. és |B. A. barátom két erővel — agárral — megérkezett. Elmúlt a uap, elmúlt az est, a várva várt sárréti erő nem jött meg. Sajnálta és sajnálja az egész jeleu volt kis kör, hogy a megénekelt Laugviust nem tisztelhette, pedig többen csak azért jöttek a vidékből, hogy megismerhessék. Mi tagadás benne, jóval elmúlt éjfél, midőn a társaság nyugalomra szállt. A ki nem ismeri a hevesi vendégszeretetet, menjen az a Tobikra, azt (tempo komédia nélkül is) tiszta eredetiségében s valódiságában élvezheti. Szó szavat, bor poharat hajtott, mig nem a jelenvolt 6 agár tulajdonosai magok közt sorsot húztak a holnapi futásra. P. A. S z é k á c s és A Gy. Úrfi agarai közt volt a fő kérdés. Történtek több rendbeli fogadások is a két agárra. Biróul M. L. lön elválasztva. Nov. 11. A mai nap hőse P. A Székács agara volt A. Gy. Urfija elleuébe. A többi agár futásairól, bár fogtak is, szalasztottak is nyulat s nyulakat, nem szólhatok : mert a mit ér, azt csak elfogja, „de ha nem éri, csak nem éri." Meg kell azonban említenem e helyen B. G. fiatal agarász pajtásunkat : nemes tüzteljes szenvedély , bátor sikraszállás jellemezte öt e uap estéjén : szivünkből óhajtjuk illy alkalmakon láthatni, addig is pedig el nem mulaszthatjuk ueki bizalmasan ajánlaui, hogy a szomszédban R. A. barátunkkal mentül többet agarászszék s igyekezzék a mostani fekete agara helyett még jobbat uevelni. A sárrétiek meg nem érkezéséből származott szellemi veszteséget a mai nap agarászattal s víg estével kárpótolta a társaság : ígéretet adván s terveket készítvén a T. Fiiredeu 25-éu tartandó dijagarászatra. „Majd meglássuk."