Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-10 / 34. szám

555 Tárogató. (Rókaveszedelem. — Zólyomi medvék. — Galgócz-pöstyéni h ajtóvadászat. — Szalonkák a felvidéken. — Agarászat és az Atzél-dij. — Friss vérvegyület — Kopófalkák..) A tisza-eszlári rókák szicziliai vecsernyéje évenként Hubertnapra szokott esni. E napon Kállay Gusztáv úr vendégszerető házánál rendesen több vadász gyűl össze egy kis sportra, mellynek rövid tartama csak épen annyi, bogy a reggeli és ebéd közötti időt kitölti s eredményében még is mulatságosabb a lövadászat sok egyéb neménél. Tiz tizenkét úrvadász kisétál a falu közelében lévő nádashoz, melly körül a helyismerő háziúr felállítja vendégeit, negyven ötven hajtó pedig „felveri a rókatanya nyugalmát." A tizenhat holdnyi nádasnak jóformán léggömb alakja van, mellyben alólról felfelé történik a hajtás. A hajtók rögtön eltűnnek az ölnél jóval magasabb náderdöben — de azon lövészek, kik egy kis magaslaton állanak, látják mint rendül meg a nád buzogánya s ennek czíkázó hullámzásából biztos lövésre várják a rókát. Ez futva fut, érzi liogy itt bőréről van a szó s ezt megmenteni nyílást keres. Ab de a náderdő ritkásabb szélein gyilkos cső vet pillant meg éles szeme, oldalmozdulatot tesz tehát a sürübe s itt aránylag több biztossággal vél futhatni, midőn — veszedelem ! a sűrűből hirtelen tisztásra bukkan ki s itt „látni ötet és lelőni pillanatnak müve volt!" A fegyverropogás azt jelenti, bogy a „socii malorum" számosak. Alig telik bele fél óra s az első bajtásnak vége van. A tizenhat holdnyi nádasból tizenhat róka ugrott ki; ezek közül tizenkettő szörnyű balált balt, négy visszamenekült. Nincs kegyelem! Új hajtás ezekre is. Ismét kibukik mind a négy; kettő felfordul, kettő menekszik. Következik az elejtettek összeszedése s ime kitűnik, liogy alig ötven hatvan lépésnyi vonalon nyolcz róka bever. E vonal az, hol a náderdő egész széléig tömör marad s hol az üldözöttek — mintegy zsákba futva — olly sűrűn bukkantak elő, bogy a lövészek csupa udvariasságból már egymásnak adogatták át a lövést. Báró Vay Béla egymaga négyet lőtt. Ezután még egy kisebb és alacsonyabb négy holdnyi nádas lön meghajtva; ebből is négy róka bontakozott ki. Húsz holdra tehát húsz róka ! Ha ezt valamelly angol rókavadász, ki jeles falka mellett a tally-kó !-nak szűkében van, megtudja : nem állok érte jót, bogy e rókaconservatóriumért mesés árt ne kínáljon s annak gőzerővel mindenestől Angliába szállítását ne tervezze. — Megemlítendő még, bogy e nádasokból a rókabőség daczára még négy vagy öt nyúl is illant ki. Illyen volt — a rókákra nézve gyászos, de a kis társaságnak élvezetes Hubertnap T. Eszláron. A zólyomiak „paulo majora eanunt" ; ők a medvéket zaklatják. Szegény maczkó, nem tudja elképzelni, miért törnek bőrére, miután az e részbeni szükséglet "a gránátos ezredek megszűntével meglehetősen csökkent — s miután ő nem bánt senkit. Igen ám, mondják a zólyomi földmivelök, de bántja a zabot s kárt tesz a marhában; minélfogva hajtókái magok ajánlkoznak; a környékbeli lövészek pedig összegyűlnek s egy egy vadászatot rögtönöznek. E vadászatoknál juhászkutyáknak is jut szerep. E hűséges nyájkisérők, egy egy requirálási kísérletéből isme-