Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-12-10 / 34. szám
552 „ Opgedruckt Jongens! Figyelem, fiúk!" kiáltá a csapat vezére, egy vén boer, valódi holland-afrikai öltözékben. „Opgedruckt, jőnek már! S valóban néhány springbock, a nagy csapat őrszemeiként közeledett. Nem messze tőlünk a síkon mentek s nagy gazellaszemeikkel reánk tekintve, ijedten futottak el. Csak ekkor lön fogalmam futásuk gyorsaságáról ; mintha csak egymás közt vígan enyelegve szökdécseltek volna s mégis a legsebesebb iramu kutyákat messze hagyták magok után. Néha tizenöt lábnyit is, még pedig minden eröködés nélkül ugrottak. A begyszoros nyílásához közeledvén, a porfelleg egyre sűrűbbé vált. Felül keselyük, illy nyáj hü kiséröi, kóvályogtak. Tenger zúgásálioz hasonló tompa moraj lön hallható. „Szálljatok le!" vezényle a vén boer s mi leugráltunk nyergeinkből „egymásután! Fel a sziklára! César! a lovakat mind pányvázd össze s jól együtt tartsd őket; hallod-e ficzkó! jól vigyázz reájuk!" A zergék elébukkantak. Eleinte kettesével, hármasával, aztán tíz lmsz együtt, később három négy száz egy falkában. Végül egy — inkább folyamhoz mint nyájhoz hasonló barnás tömeg hömpölygött elé a hegyszakadékból s ezt egész hosszában elözönlötte. A roham feltarthatlaimak látszott. „Fiúk!" kiáltá a boer, „ne szeleskeujetek! Egyetlen lövés se legyen elveszve! Olly soványak szegények, hogy boriik átviláglik. Csak a legjobb húsban lévőkre löjjetek s ne vesztegessétek a lőport." Jó szemmérték legyen aztán, melly az állatok illyetén özönéből zsákmányát kiszemelje s elejtse! A puskaropogás megkezdődött és sokáig tartott. Lövéseink sikeréről semmit sem tudhatánk, mert az élö folyam egyre ömlött. Kutyáink mindjárt eleinte eltűntek a falkában, melly azokat magával sodorta. A nap sugarai kitűztek a síkra, még pedig olly hevesen, hogy tanácsosnak látszott a vadászat eredményét mielébb felszedni s haza vinni. Összesen kétszáznál többet lőttünk s czéltáblánk olly sürü volt, hogy egyetlen lövés sem hibázhatott. A folyam most már ritkásabbá lön, míg végre csak neliány elkiilönzött springbock jelent még meg, félénken iramodva tovább vagy vissza felé. „Dirk!" — hangzott öregünk vezényszava — „ülj a legjobb lóra s idő vesztés nélkül nyargalj szekérért! S most szedjük fel a zsákmányt, a nap már magasan áll!"
