Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-30 / 33. szám

542 becse előttünk nem hiában olly nagy csábitólag kínálkoznak a szemeknek. A helyiségek télen át füttetnek. Az élelemtár, a groomok emeletes laka és egyéb építkezések leírását, mellyeken a legnagyobb tisztaság ömlik el, mint kevesebb érdeküeket elhallgatom ; s levelem azzal végzem be, hogy ha gazdasági utaim közbe az érdemes lorddal a hetenként rendesen kétszer tartatni szokott kopászatokon, valameliy covert mellett körülfogva száz és még több úrlovasoktól találkozom, lehetlen, hogy mindannyiszor a „Vadász- és Versenylap" f. évi 28 ik számában „A sport és nevelési irányunk" czim alatt közlött szerkesztői ezáfolatok helyes iránya eszembe ne jutna és irigy szemmel ne tekintenék fel a merész, alig elérhető — haladókra. TÉREY PÁL. Csákó nov. 22.1858. Miután havazás, hideg szél és a lépfene, mely négy lovat egymásután meg semmisíte, a társaság legnagyobb részét elos zlatta volna, a hátramaradt kevesek a közel fekvő szomszédságokba rándultak s részint puskavadászattal, részint kandallózással, söt szánkázással is töltötték kedvetlen napjaikat. — Mennyire nagy lön ijedelmünk, midőn 13-kán reggelre tiz fok hideg mutatkozott, de mennyivel nagyobb örömünk, midőn 14-én reggelre déli szelünk hathatós pártfogása alatt olvadn

1 kezde a hó s derülni nyommasztott kedélyünk Ugyanaznap délre már tízen együtt valánk ismét, várván a majdan történeudöket. 15-én, daczára annak, hogy a tarlókon itt ott még hó feküdt s hogy árkaink még mind hóval valáuak telve, kisebb falkánkkal néhányan még is kiindultunk. A nem sokára ezután ugrasztott nyulat csak rövid ideig űzhettük a közbejött hófúvások s nedves szántások miatt, mellyek a szél daczára mutatkozó nyomot meghiúsiták. Tovább keresvén, a csákói kastély közeiében lévő bekerített bokros helyhez érénk, mellybe falkavezetök beereszté kutyáinkat s íme pár percznyí motozás utáu roppant róka índúl ki abból, mellyet gr. Károlyi Gyula pillantván meg először, hangos tally hó !-ra fakadt. A vadászat elindult, négy havas árkon keresztül egyenesen Apponyi-Kondorosra s onnan a csabai tanyák mellett az aradi úton keresztül gr. Wenkheim Antal csorvási majorjáig, liol három óranegyedig tartott hajtás után elvesztettük ellenünket; — a társaság fáradt lovakon tért vissza, mert a föld iszonyú mély volt. E vadászat volt mintegy előíze mindazon nagyszerűnek, a mi bekövetkezendő volt, mert 17 , 18.. 19. és 20-án olly vadászataink valának, minőkre négy év óta nem emlékezünk s ezek közt legszebbnek mondható a 19-ki, midőn Kis-Szénáson egy órai hajtás után, több akadályt szerencsésen leküzdve, fogattuk el a nyulat. Ugyanaznap egy igen érdekes jelenet lepte meg a lovasokat, mert a szénási gye-