Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-30 / 33. szám

538 a fő kérdés, ha összekeriil-e 500 db 16 ezen egyesületi ménesre ? s ha nem kerül öszsze, a másik kérdés önkényt következik, ki fizesse a hevételeken felül eső költségeket, valamelly gazdasági egyesület-e ? vagy hát a bebérlők ? A gyakorlati téren összejegyzett tapasztalásokból ugyan majdnem bizton állithatjuk, hogy ezen ménesnek kelete rendkívüli lesz s így a vállalkozásnak hitünk s meggyőződésünk szerint, helye nem igen van; mindenre kel Ivén azonban gondolni, hogy minden esetlegre is készen találjon bennünket a sors menete, rendelkezzünk kedvezőtlen fordulatok esetére is. Erre nézve határozott véleményünk az, miszerint a bebérlők ne fizessék ! — Ne pedig 1-ör azért, mert a még új eszmének a kivitelben rendkívüli hátrányára szolgálna, ha az egyes bebérlö nem tudja előre, mibe kerül a nyaralás 1 db lova után ? de 2-or igen sok bebérlö a bizonytalanság miatt elmarad, a bebérléstől elrettenvén a netaláni nagyobb féltilfizetéstöl; de végre 3-or a kezelés is meg lenne nehezítve s bonyolítva annyira, hogy a kivitelben összerogynék a dolog, holott ellenkezőleg, ha valamelly gazd. egylet pártfogolja az illy ménest: 1-ör több garantia van a felülvigyázatra nézve, 2-or a bebérlés biztosítva lévén, terjedtebb s így bíztositottabb is lesz ; 3-or az előleges költségvetés szerint való hiányok pótlása, az egyesület által ha egyik évben terhesen viseltetnének is, a következőkben felül eső jövedelem is mutatkozhatik. De 4-er a magas kormánynak is felettébb érdekében lévén a practicus lótenyésztés előmozdítása, remélhető, miszerint az illy ménes kormányi segélyben is részesülend. A pártfogó gazd. egyesületek nyithatnak egyéb mellékes jövedelmi forrást is illy berendezés mellett, ugyanis évenként kétszer, például : a nyaralási időszak közepén és végén, egyegy lóárverést rendezhetnek a ménes területén, mellyen azután a lovak sokasága forgásba jöhet s az egyesület minden eladott ló után pár forintot láthat. Fölmarad még ama lehetőség is, hogy a magas kormány által különösen pártfogolt eszme a svaben-neuburgi lótenyésztést elömozditó társulat is oda egyesülve alakúihat, melly dologból ezen ménes okkal móddal szintén nyerhet. Válasszal is tartoznám a sváben-ueuburgi lótenyésztő társulat ügyében, két általam igen tisztelt egyén felszólalása következtében , kiknek egyike Galgóczy Károly úr a Falusi gazdában igen gyakorlatilag forgatta ki az érintett svaben-neuburgi egyesületnek hazai viszonyainkra való alkalmazását. A másik nem lépett ki a síkra, csak magán levélben rontott neki a dolognak, de az sem kevésbé avatott ügyismerettel ; s épen azért legyen szabad sajnálkozásomat kifejezni a felett, hogy ezen másik, t. i. R I . . . . Izsákról, igen roszúl cselekszi, hogy igen szép tehetségé," vei s mondhatni ritka tanúltságával elvonúl s az irodalmat mintegy megrövidíti visszavonúltsága által. Válaszom, ezen általam igen tisztelt uraknak, nem lehet egyéb, mint ezen czikk, melly az első indítványnak bővebb kifejtését czélozza s a mellett a svabenneuburgi lótenyésztést előmozdító egyesületre nézve, egyebet nem mond, minthogy az is valami; de a Falusi gazdában sem mondtam én — ha jól emlékszem — egye-