Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-30 / 33. szám

534 melly az egyéb üzelmekre szükségelt lovakra nézve tapasztaltatik s évről évre elannyira érezhetőbbé válik, miszerint el kellene csüggednünk a felett, hol vesszük majd a kocsilovat, az igást, a huszárlovat, — ha ez így halad; el kellene mind ezen esiig gedniink, ha minden habozás nélkül nem tudnánk egy szebb jövő derűjére mutatni a gazdászat úgy a lovászat érdekében. A tájékozatlanság, a rendetlenség befolyása mindenütt érezhetőn sújtotta a gazdát s miért épen a lovak tenyesztése körül nem lett volna érezhető az „átmenet" melly a közelebbi évtized kizárólagos jelleme ? Az úrbéri viszonyok megszűntéből a parasztlovak javulását lehetett volna észszerüleg várni, az elmélet doctorai azt hiszem neki is rohantak a „kétség kivül" kiáltással. A gyakorlat meghazudtolja e tételt, a parasztié roszabb, mint valaha volt! A liz évi béke után több lovat lebete az ezredekhez szállítani? — korántsem, [söt a hadfogadói parancsnokok panaszai nőttön nőnek, mert lovat mindig kevesebbet találnak. Az úgy nevezett hintós, igás, gyors ló tán nagyobb bőségben van ? — feleljen reá a szíves olvasó gyakorlati tapasztalása. — Példákat tudunk mondani számtalant, hogy hónapokig négy lovat összeállítani alig lehet! - Ezelőtt annyi volt a jó fogat, a cserére való ostorhegyes, a fölösleges lánczos stb., hogy a szomszédba kellett csak futni, ha lóra volt szükségünk, most a negyedik megyében juthatsz lóhoz, ott is elvétve jóhoz. Szóval a gyakorlatias lótenyésztés rendkívül rosz lábon áll nálunk s mi fő baj, folyton folyvást siilyed! Ue tegyük télre végképen az okoskodást hogy miért? miképen ? hogy lehet ? s több efféle, elégedjünk meg azzal a meztelen tényállással, miszerint lovaink roszak ; hogy azokat javítani, a tenyesztést segélni kell, ha végkép elsiilyeszteni nem akarjuk a tenyésztés gyakorlatát s a külföldről behozatali czikképen nem akarunk gyengébb, roszabb fajok piaczaivá aljasodni; pedig hogy nagyon olyan formán vagyunk, mutatja a számtalan lengyel és poroszországi ló sikeres behozatala! mi nehezen kerülhette el a közönség figyelmét. Tömérdek csinos formájú s kielégítő állású s alkatású kanczaló van egyesek birtokában kocsi előtt kis városokon, falukon, pusztákon szerte széjjel s alig van reá eset, hogy eme derék kanczák tenyészökké tétessenek. Mindenki szeretne derék kanczája után csikót látni, ha az csak annyiból állana , hogy kanczáját ménhez vezettesse, a vemhesség ideje alatt kímélje s elvégre a csikót jól szoptatni, anyját addig jól tartani el ne mulassza De hova legyen a növekvő csikóval ? hova tegye a félévest? hova 3—4 éves koráig? Vagy folytonosan istállóban kell tartania, vagy lemondani a csikó-növelésről. Kényelmesebb lévén a második, száz oknál íogva, száz közül 99 lemond a csikóztatásról. Azt magyaráznom aligha kell gyakorlatias olvasóm előtt, hogy lovat növelni istállón, a leglehetetlenebb dolgok közé tartozik s ha elvégre sikerülne egy két lágy csikót nagy kínnal fölnevelned, a mennyi vesződség, kár s méreggel az jár s mennyibe az került, azt azon ló soha de soha nem éri meg.