Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-20 / 32. szám

522 nek díszesnél díszesb fogataik és hintáik egy egész német mértföldnyi vonalt képeztek — mint maga a versenytér, liol neliány francziaországi ló futott; a vadászatoknak pedig mindenesetre legérdekesebb és legmulatságosabb része volt az ebéd, melly ezeket 500—600 terítékre künn az erdőben követte. A vendégek nagy többsége azonban — s Bénazet úr is — meg volt elégedve az eredménnyel; csak a néhány angol, kinek a sportról más fogalmai vannak, vágott hozzá elégedetlen és megvető képet. Nem mondanék azonban igazat, ha azt állítanám, hogy a lóversenyekkel--az angolokat kivéve — mindenki meg volt elégedve. Különösen a német tenyésztőknek nem vált nagy örömükre az eredmény. Ezek Badenben egy elsőrendű gyep megalapítását remélték — s megjelenvén, Chantillybe vagy Longekampsra képzelhették magukat, olly tisztán franczia jelleme volt az egésznek. Intézők, rendezők sat. a párisi joekey-club tagjai, a versenyfeltételek a franczia lovaknak kedvezők s így a futtatók is többnyire francziák valának, annyira, hogy a „Confédération Allemande" czím alatt hirdetett verseny , kellő számú lovak hiánya miatt, nem mehetett végbe. A német gyep becsületének fenntartására az első rendű és nagy hírű Verzug jelent meg s hét franczia futótársa között utóisónak érkezvén be, sok észak-német arcz pirúlását okozta. Angliából szintén nem jött versenyző, miután a legnagyobb (18,000 frank) nyereményt nyújtó díj nevezetesb angol lóra nem birt olly csáberővel, liogy miatta az épen ekkorra eső Doncasterről elmaradjon. Szóval, a franczia gyepérdek Badenben új tért vívott ki magának — s bár franczia reporterek siettek az itteni versenytért Epson és Newmarket mellé helyezni, de szabad legyen ezen állítást oda csökkenteni, hogy ez legfölebb a dolog spectaculosus részére — mihez a francziánál senki sem ért jobban — alkalmazható. E részbeni tevékenységük bámulatos. A versenytér Iffezheim mellett alig egy év előtt még mocsaras lapály volt, hol szalonkára vadásztak ; az új néző állványok nagyszerűsége felülmúlja a párisi és a chantilly-i hyppodromokét — mindez 300,000 frankba került, ki kell tehát venni a hasznát, ez a jelszó; vagy is meg kell telni a drága páholyoknak és tribuneknek látni és láttatni óhajtó közönséggel, mellynek számára aztán a mulatság minden neme kínálkozzék s melly délelőtt a sétányon, akiránduláskor, a hangversenyben pompás reggeli öltözékben jelenhessék meg, este pedig az opéra-comiqueban, vagy a táuczvigalomban solitairejeit ragyogtathassa s a rouge et noirnál aranyain adhasson túl. A lóversenyek e nagy közönsége ép olly fényesen és számosan jelent egy szamárversenyre a licktenthali népünnepen s ép olly jól mulatott. Néhány vendég tréfa kedvéért 100 forintot adott össze e czélra s a következő díjakat tűzte ki : „1. Külföldi dij, 30 for. Ismételt futás. Szamarakra , mellyek Angliában már nyertek 100 fonttal több. 50 évesnél idősb nem futhat. A nyertes 500 forintért eladó. A második szamáré 5 for. Az utolsó hat krajczárt fizet a gyeppénztárnak. — 1. Asszonyságí díj, 15 for. Futhatnak a nagyherczegségben született és nevelt telivér szamarak, hona fide. A jockeyk zablajés nyereg nélkül ülnek. Az első díj nyertese kizárva.— 3. Vigaszverseny, 10 for. A két első nyertes kizárva. A jockeyk hátra felé fordúltan ülnek. Három induló, vagy nincs verseny. A jockeyket ide nem értve." A badeni sportnak — hony soit qui mal'y pense — azt tartom ez volt a legsikerültebb része;