Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-20 / 32. szám

51G Rövid idö alatt még is jó hírt kaptam, liogy kitűzött napon és órában Merúlba jöjjek, honnan majd a begyek közt táborba indulunk. Kellő időre ott is voltam, bátyámmal és fegyveresekkel; ott találtuk Lazarowicb erdészt, hat erdöfel ügyelő vei és két fuvarossal. Az ötös fogatú jármüvekre magunkat és csekély podgyászunkat idővesztés nélkül felrakván, sebesen ügetve ragadtatunk a törzseken és köveken át, magas szirtmartok- és a mélyen alant habzó Bisztra partjai között; mind a mellett lovainkat, a nyeregből hajtó Phaeton valódi halál-megvetéssel s tagjaink összerázása iránt végkép félretett figyelemmel, ostorpattogtatva még sebesebb haladásra buzdítá. Sokszor jutottak eszembe stíriai kalandos útjaink, hol szerencsémre volt már alkalmam illy kevélyekre megedzhetni idegeimet; de ott legalább jó az út, ha keskeny is; itt azonban keskeny is, rosz is Ep testtel értünk még is el — összerázott jármüvünknek többszöri helyreigazítása után -- Pojana-Merulei nevü erdőnyílásra, melly a mernP lakosoknak rétül szolgál és a nagyszerű táj-jelenethez illő virág- és fütenyészettel bir, mellybez hasonló csak az amerikai prairiekben látható. Ezen nyílás közepén állott szállásunk, egy rögtönzött kunyhó. Itt találtuk a bajtókat is; nem volt ugyan több húsznál, mi medvehajtásra csekély számnak tetszik, de erdészünk bizonyítá, hogy ezek jól értenek mesterségükhöz s őket ezért minden gyakorlott vadász többre fogja becsülni, fegyelmet nem ismerő száz zajongónál. Alkonyatig még egy közelesö hajtást tétettünk, melly siker nélkül maradt ugyan, de a holnap meghajtandó vidéket nem zavarta meg és így a jó esélyt holnapra nem rontotta el. A hegyi vadászatok között legbizonytalanabb a medvére történő; ez valódi sorhúzás; minden hajtás tehát sorsjegynek tekintendő , mellyel a vadásziistennő kegyei talán elnyerhetők. Este és egész éjen át egyre szakadt az eső, sot nyugvóhelyünk is megásott, de ezt fel sem vettük, csak a jövő nap biztos eredménnyel szerencséltessen. Viradóra nem alhattam tovább s valódi elragadtatással szemléltem a hajnalpírban fénylő kék eget. Talpon is voltunk rövid idö alatt s egyszerű reggeli után fölültünk a kunyhónk előtt álló lovakra; ugyanazokra mellyek tegnap olly bátran czipeltek fel podgyászunkkal együtt, most pedig nyergelve és kantározva hegyi ponyk szerepét játszották s e hivatásnak valóban hatalmasan megfeleltek.