Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-20 / 32. szám

514 Itt csak szigorú szabályzatit vadászati rendszer segíthet, mellynek örvendetesen nézünk eléje. Jelenleg a hegység azon része, melly a rom. bánsági határőrvidékhez és nevezetesen az Ohaba-Bisztrai századhoz tartozik, legtöbb vadat tart; sikeres vadászatra, annak ki a fáradságtól nem irtózik.csak itt nyílik kedvező alkalom. Az ezzel határos krassói vidékben , melly a zergét kivéve a többi vadnem tenyésztésére ép olly kedvező természetű, annak sorsa még sokkal szomorúbb, mint a határőrvidékben. Az uraságok a helyett, hogy a vadat egyszerűen tilalmaznák, mire a magyar törvény őket még feljogosítja, önmaguk neveltek és tanítottak vadorokat; mert becsületes erdész személyzet alkalmazása nélkül a parasztokat magukkal viszik ki vadászgatni, sőt nekiek egyedül is megengedik a vad pusztítását, csak időnként az urasági konyhára nyársravalót szállítsanak. A vadászat — természetesen — félre tévén minden tekintetet a kiméleti időszakra, az év minden tájában és mint kedves hazánkban majd mindenütt, a kedvelt véreb vagy űzőkopók segítségével foly, mellyek félig eléhülten, úton útfélen őgyelegve, minden faluban láthatók. E tekintetben dicséretre méltóbb a határőrvidékiek magaviselete, mert noha átalános vadászengedéllyel birnak, ezt még is bizonyos szabályok korlátozzák, t. i. megtartandó a kiméleti időszak, vadat csak lesből vagy cserkészeten szabad lőni, bajtókat nem használhatnak, kopót pedig csak a tisztek tarthatnak. Feltehető ugyan, liogy ezen szabályokat sokszor áthágják, de ez legalább átalánosan nem történik és ahol értelmes erdész vagy tiszt van, ki a vadászat iránt érdekkel viseltetik, ott az átalános vadászati engedély daczára is lehetségessé lett rendes vadlét fenntartása. Kormányzó gróf Coronini, ki maga is derék sportsman, ügy szintén az ezred törzstisztjei buzgón pártolják a vadászati ügyet és dicséretes közremunkálásuk üdvös eredményre fog vezetni; mit minden valódi vadász őszinte örömmel és forró óhajtással fog kisérni. A nemes fő vadból csak az orsovai század határában él még néhány darab, melly azonban mindig elegendő lenne arra, hogy alkalmilag t. i. behozandó szigorú tilalmazás mellett rendes vadlétszámot lehessen fölnevelni.