Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-10 / 31. szám

506 vábbá is oda szokjanak, mert ez utóbbiak a telet szabadban fogják tölteni, míg a tojásból itten kelt gyöngébbek keményebb hideg beálltával befogatnak s kamrába jönnek , hol liálótetőzet és szalmaalom közt zöld takarmányon és szemen fognak élni mindaddig, mig a téli hideg enyhültével a párzási idő bekövetkezik. Ekkor visszanyerik szabadságukat, ama kis óvatossággal, hogy elébb langyos vízbe mártatnak, mi a tova-repülést — ha a hosszas fogság után az első perczben erre kedvük jönne, meggátolja." „E szerint a jövő évben csínos kis lőfogyasztásra lehet számolni?" „A jelen létszám — hozzászámítva a tanyán szétszórva csoportozó bennszülötteket , mintegy kétszázra tehető — s igy kissé kedvező idő és tenyészet esetére, ha egy pár csak tíz csirkét nevel is fel, jövő évre legalább háromszáz fogoly lesz ellőhető s ezenkívül kisebb számú fáczán is." „Ah, tehát fáczánosa is van már " „Nincs, ez nincs" vágott szavamba a gróf — „az első kezdemény e nevet nem igényelheti. De nincs is szándékom rendszeres, azaz költőházzal s minden egyéb kellékkel ellátott tenyészetet alapítani, az egész csupán kísérlet, mint élnének meg vadan ő fáezánságaik; e ligetes zsombékos helyiség erre igen alkalmas, a szórón bőven lesz gondoskodva róluk s a próba, ha sikerül, háladatos leend, mert a künn telelök tenyészete átalában dúsabb, mint a télre befogottaké. Az eredmény eddig elég kecsegtető, mert a kis töke, az Újszászról hozott s a tavasz elején kibocsátott tíz jércze és két kakas hatvan darabra szaporodott fel." „A védelemről természetesen gondoskodva van ?" „Négy lábuaktól nincs mit tartani; erdészeim annyira már vitték, hogy állandó róka nines közelében; legfölebb ha kóbor vetődnék ide, melly azonban hamar farkát hagyja itt látogató jegyül. Annál több a szárnyas ragadozó s ezekre ím e vár sánezai közül foly az irtó háború." — E vár a jól szervezett bagolykunyhó volt, mellyhez beszélgetés közben érkezénk. Épen ekkor az erdőrészről egy erdész közelgett felénk s jelenté, hogy a felső végén estére egy nyolczas lesz lőhető. Ifjú grófom arczát e hírre vadászszenvedélytől felragyogni láttam. Tudtam, hogy rég várja e napot, midőn több évi gondos tilalmazás után az első szarvast lőhesse e birtokán, mellynek egytagú bár, de aránylag kis erdejében a fővad nem ál landó — hanem kora tavasztól késő őszig tartozkodó lakos. Kimélytelenség lett volna tehát tőlem a gróf szívélyes meghívását az esti lesjáratra olly értelemben elfogadnom, bogy a csupán magánélvezetére számított sportban tevőleges osztályosa legyek. Azonban, puskával vállamon kísérője levék esti élvezetében. Az idő kedvező volt; szélcsend s derült világos alkonyat. Némán s halkal haladtunk a néhány száz holdnyi erdő szélén, mellyet középen a Tápiópatak szel át s mellynek zsombékos, mocsáros, nádas talaján legnagyobb részt eger, körös s egyéb nedves földet kedvelő fatenyészik, míg az emelkedettebb s ezért szárazabb bely mindannyi szigetet képez, liol bükk és szil, gyertyán, cser és hárs és sok más egyéb fa vegyíti össze tömör lombozatát. Az erdőt mindkét oldalról rétek szegélyezik, míg ezeket ismét más erdőrészek váltják fel. Illy erdörész tövében, a fő sűrűtől keskeny