Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-20 / 29. szám

474 szőtt fára, hogy a fümozgást vizsgálja. Az egész csoport mindig egy tömegbe öszpontosúltan ment előre. A tigris soha sem mer illy borzasztó zajt titö embertömeggel szembeszállani. Ha néha támad is, támadása nem határozott merész szökésü roham; néhány lépésnyire mindig habozva áll meg s e perczet lövésre használják fel, mi aztán — habár csak néhány perczig tartó hátrálásra birja öt. E menetrend pontos megtartása csaknem biztositja az alkalmazott hajtók életét, bármilly sürü legyen is a vadon. Legnagyobb Haj a liajtókat együtt tartani, mert a siker legcsekélyebb látszatára is készek azonnal szétszóródni. Igy történt, hogy néhány száz lépésnyi haladás után egy más csalitosban megleltük nősténytigrisünket. Megpillantván azonnal lőttünk reá, de sokkal gyorsabban tűnt el, mintsem másodszor is tüzelhettünk volna—aztán dühösen ordítva jött vissza felénk. Hallottuk a lombok közt általa okozott neszt, anélkül hogy láthatnék öt, olly sürü volt a bozót. E váratlan és támadó visszafordulás nagy ijedtséget okozott sorainkban ; több ember egymást döntötte fel futtában s mi az ellenséggel folyvást szemben ideiglenesen hátráltunk. Helyreállítván csapatunkban a rendet, ismét előre hatoltunk s nem sokára megláttuk a vadállatot, egy bokor alá gubbaszkodva és sebei miatt láthatólag kimerülten. Néhány puskalövés kivégezte öt s mi jó későn értünk vissza tanyánkra két megnyúzandó zsákmánnyal; kellett is igyekeznünk, bogy a munkát éjig bevégezhessük. Különös : a hím megelőző napon tevét vitt el s maga falta fel, a nősténynek nem adott belőle, mert ennek gyomra egészen üres volt. Vannak állatok, mellyeket a hím tigris mer megtámadni, de a nőstény nemHlyen a bivalybika, melly ép olly bátor mint erős. IIa a bika egyedül van, a tigrissel nagyon meggyül a baja; de ha a csorda nincs messze,a többi bivaly segítségére jő s ezek borzasztó szarvaikkal csakhamar elűzik a támadót. Ez oknál lógva az indus pásztorok a csordabeli bika hátán bátran áthatolnak a tigrislakta sűrűségeken. Egy ízben a bivalyok megérezvén az általam megsebzett tigris vérét, a bozótba rohantak s ott a bokrokat tépték és a földet hányták fel szarvaikkal. Dühök annyira növekedett, hogy végre egymással verekedtek, a pásztorok nagy kétségbeesésére. A bivalytehén ellenben félénk s nem tudja magát védeni; a tigris tehát inkább ezt választja zsákmányul. Lesi s mihelyt egyedül látja, megrohanja, első lábaival ledönti, egy fogással átharapja torkát s tobzódik a kiömlő vérben. Zsákmányát kivégezvén, valamelly biztos helyre vonúl, hol a nap többi részét tölti, aztán este visszatér a hulla felfalására s az étkezést mindig hátulján kezdi és fejénél végzi. Szőrét, bőrét, beleit, húsát, mindenét felfalja. Elégült morgás kíséri a bö lakomát, melly után két három napig hever s csak inni jár a legközelebbi vizre, a nélkül hogy új prédát keresne. Mihelyt bivalyt vagy egyéb nagy állatot Ölt a tigris, azonnal keselyük gyülekeznek a szomszéd fákra. Szaglásuk és látásuk élessége hasonló alkalomkor valóban csodálatos. Sakálok is jönnek s midőn a megtelt tigris távozik, a madarak és a négylábúak között keletkezik liarcz a maradékért. A sakálok liamar elverik a kese-