Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-30 / 3. szám

44 Miért kevesebb a vad most, mint ezelőtt? Mi annak a valódi oka, hogy 1848 előtt, a midőn minden embernek szabadon állott a vadászat, több volt a vad, mint jelenleg ? Ez általános vélemény, s ezen kérdés csaknem minden vadászat alkalmával vitatás alá kerül, mert első tekintetre csakugyan furcsa dolog is, hogy most, midőn fegyverengedélyhez nem épen minden ember juthat, az agarak nagyon megritkittattak, s igy a vadászatok megszorítvák: a vadak minden neme általánosan véve még is valósággal gyérebb mint azelőtt volt; mi ennek a valódi oka? megfejtem. 1848 előtt, tudjuk, hogy minden ember tarthatott lőfegyvert s egyremásra minden 20-ik ember bizonnyal puskás volt, legalább annak tartotta magát, de épen azért, mert szabad volt a vadászat, beérte véle, ha rozsdaette s valamely kis városi pixmacher által percussióra átalakított Gráner duplájával kébekorban kiment, elhevert s csak hiréböl jó, különben tiszta bastard vizslájával a közel lévő cseplében, aratás vagy szüret után lőtt a még szűz fogoly falkából 3—4 párt; ugráson 1—2 süldőt, hibázott 20 annyit, azzal haza ment, hogy bizony meleg van s pecsenyének elég ez ; s még most is emlegeti, de ugyanazt mindenkor, hogy azelőtt valahányszor kiment csak a falu végére, mennyi foglyot, nyulat lőtt, alig birta haza hozni. Emlékezzünk csak vissza azon időközre ; egy egy megyében alig találkozott 4—5 igazán szenvedélyes úrivadász, annak már hire volt két megyében s ezek lőtték a vadat körülbelől, de csak ritkították, mert nem birtak véle; a többi ollyan kényelmes úrivadász volt, ki egész életén át nem sok kárt tett a vadban. Volt azután az igaz, az a sok kopezihér csősz puskás, és kurta nemes, körül drótozott ólommal fótozott öles szimplákkal, kik a foglyot, szalonkát, vágott seréttel nem birták ellőni s a nyulat is csak fektén és lesben. Vegyük fel azonban a mostani állapotot: annak, ki azelőtt szenvedélyes vadász volt, legnagyobb részt bizony már van fegyverengedélye. Az idő óta a magyar ember nagyon megférfiasodott, ez által sok jó vadász támadt s miután az ősi fogasokról azt a sok rosz percusssiót beadták, mindenkinek első gondja volt, a mint fegyverengedélyt nyert,magának jó fegyvert szerezni;több barátom ezelőtt csodálkozott a puha pamlagról azon a bolond passión, rosz időben vadászni s miként ölhetik magokat némelyek egy két nyúlért zivatar között vagy hófuvatagokban ; fel nem fogták e nemes és férfias szenvedélyt, de nem is volt divat, — s most késő korukban tanulmányozzák azon hosszú iskolát, mellyel már jóformán el is késtek. De nézzük azokat a csősz-puskásokat; az eddig használt szimpla fegyverekből, mellyeket vulgo sonkáknak neveztünk, patkók és mozsártörők lettek, s helyettük duplafegyverekkel látták el őket uraik; most már a nyulat futtában is ellövik, sőt a foglyot, szalonkát is, de még a fürjekre is érdemesnek tartják urok porát puff'ogtatni s nolens volens bele jőnek a lövésbe. Igaz tehát, hogy most kevesebb a rosz puskás mint 1848 előtt volt, de annál több a jó puskás; kevesebb a rosz fegyver, annál több a jó és remek cső, Novotny,