Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-10 / 28. szám

457 különben. Ez kivételes esély volt. Az állat, orra hegyétől farka végéig tizenegy (ang.) láb és hat ujj hosszú volt. ... A bennszülöttek azt tartották, hogy a tigris lovam dobogását hallván, állott lesbe s arra várt, midőn a két utas megjelenése s kutyám váratlan rohama e tervet meghiúsitá. Bármint álljon is a dolog, elég az, hogy az elejtettnck gyönyörű bőre diadaljelvényemmé lön s hogy most én fekszem rajta, holott ha én vagyok a vesztes fél, az feküdt volna rajtam. A sűrűségekben s különösen a füzes erdők közt vannak ingoványos helyek, hol rendesen található tigris, mert ez itt az éjjeli ragadozások utánni forró napokon hűs tanyára lel. Bajos őket meglátni, de az illy sűrűségekben lakó egyéb állatok elárulják hollétét, kiváltkép pedig a pávák és a majmok. A pávák ijedt kiáltása csalhatlanúl jelenti, hogy a tigris fekhelyét elhagyván mozogni kezd. Ezen éberség abban találja természetes megfejtését, hogy a tigriskölyök a sűrűséget szintén kedvelő pávákon kezdi leselkedő és ragadozó mesterségét gyakorolni. Nappal a majmok is éberek és ovatosak, mellyeket pedig éjjelente a fáról, hol elalusznak, olly gyakran elcsempész a párducz vagy a boa. Szintúgy mint a pávák, jól tudják mi fajta állat lappang a sűrűben. Ha ez rötvad, vagy vadkan, meg sem mocczannak; de ha tigris vagy párducz, sajátságos hangot hallatnak fajbelieik figyelmeztetéséül. Ha sűrűségbe hatolva, földön nyugton guggoló majmot látsz, biztos lehetsz róla, hogy közelében nincs ragadozó állat. A sakál sajátszerű vonítása is tigris közellétének jele. Ha az elvénliedt sakál már nem képes maga számára vadászni, vagy ha kiűzték a falkából, inellyhez tartozott : a tigris szolgálatába áll, előőrséül szegődik s bére az, hogy ura neki hagyja a lakoma maradványait. Gyakran történt, hogy tanyámra a tigrist sakál vezette, melly kettőzött vonitással jelenté azután lovaim vagy ökreim jelenlétét királyi urának, míg ez két óra hosszat is tekergett körülöttünk, alkalmat és rést keresve a támadásra. Hasonló esetben a tigrisre csak igen közelről s biztosan kell lőni, mert ha sebe nem halálos, dühössé válik s a sötétségben vérszemet nyerő vadsága veszélyt nem ismer. Tigrisvadászatra nyert egy havi szabadságidőm végéhez közelgett s april 22-én még csak az egy fenemiitettet lőttem, midőn tanyámat Jaat közelébe tettem át, egy kis város mellé, hol dús vasbányák vannak. Első napom eredménytelen kutatásokban múlt el; este visszatértem a tanyahelyfe s alig hogy estelimhez ülék, midőn kivül nagy zaj támadt körülem Tigris ragadott el egy juhnyája után liaza felé ballagó pásztorfiút. Fegyverekkel s zajt iitö szerekkel ellátott harmincz ember rögtön űzőbe vévé a ragadozót, liogy ezt zsákmánya elbocsátására kényszerítse. Késő volt; mire utóiérték a tigrist, ez már áldozatának arczát, lábait és kezeit felfalta, még pedig sátorom közelében, hol én csendesen estelizve a künn történőket nem is sejthetém. E tigrist a környékbeliek, gyakori pusztításai miatt, a jaáti emberevőnek nevezték el. Többször, de mindig sikertelenül vadásztak reá, mert nappa, lonta a régi vasbányák elhagyott hasadékaiban talált hozzáférhetlen menhelyet. Feltettem magamban, hogy számolok vele. Másnap 23 án a Jaatlioz hat mértföldnyire fekvő Dowlutpoora helységbe mentein. hol egy ember egy más tigris fekhelyét jelölé ki nekem. Hirtelenében vagy harmincz hajtót szedtünk össze s a mutatott hely felé mentünk, mellynek látása