Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-30 / 27. szám

I 444 ják a beoltás sikerességét, mig mások tényekre hivatkoznak s ott, hol a siker elma radt, az anyag vagy a kezelés hiányosságát okozzák. Ez utóbbiak köziil való a „glasgowi puskamüves", ki e tárgyról nem rég ezeket irta : „Hogy a kutyák beoltása sikeres legyen, egy — beoltott kutyából vett friss anyagot kell használni. Ezt a siker lényeges feltételének tartom s ennek hiánya oka a sok sikertelen oltásnak, mellyről minduntalan szó van. Természetes ugyan, hogy a beoltott tehénhimlőnek is meg kell fogannia, különben nem lehetne kutyából venni oltanyagot — de a tehénhimlő megfoganása nagyon bizonytalan, mig a kutyából vett oltanyag sikere bizonyos. Úgy látszik, liogy a kezeléshez sem sokan értenek. A modor, melly soha sem hibázhat, nagyon egyszerű. Fogd össze a kölyök nyakbörének felrészét s az igy képződő ránczon ölts át egy vastag tűt és fonalat. A fonal végeit kösd össze szorosan a nyak alatt úgy, liogy az ne igen mozoghasson. A fonal azon részének, melly a bőr alájön, az oltanyaggal kell áztatva lennie. Ebből aztán folyó sebecske támad, mellynek jótékony eredménye az, liogy a kutya vagy épen nem, vagy csak igen kis mérvben kapja meg a kölyökbetegséget. Kigyülö nyilt seb, minő a gyermekeknél keletkezik, nem lesz a kutyán, de nem is szükséges, mint ezt némellyek hiszik. E rendszert több év előtt egy ismert parliament tag neje kisérlette meg Gordon-vizslákon egy nagy létszámú ebólban, tökéletes sikerrel. Azelőtt sok eb hullott el a kutyabetegségben ; a beoltás után egy sem. Múlt évben közel 150 f. st. árú fiatal vizslákat vásároltam ezen ebólból s egyetlen sem kapta meg köztilök a kutyabetegséget, melly onnan szinte kiirtottnak látszik. Most is van több, jelenleg idomítás alatt lévő kutyám ugyanazon ebólból s mind egészséges. A velük foglalkozó peczér a beoltást mindaddig sikertelennek találta, mig a fennirt kezelési modort kisérlé meg." Hozhatnánk fel angol lapokból idézett több esetet is, melly a beoltás sikere mellett szól, például, liogy egyhasi kölykek közül kettő beoltatott, kettő nem s ez utóbbiak megkapták a bajt, az elsők pedig nem ; de a beoltás sikeretlenségéről is sok esetet közölnek e lapok. Nem tudjuk, a kezelés volt- e itt hibás, vagy ellenkezőleg a baj elmaradása esetleges-e csak ? mindenesetre azonban közöljük az ajánlott módszert olly kéréssel, bogy ha (a semmi esetre sem ártó) beoltást szives olvasónk megkisérleni hajlandó lenne, ennek eredményéről a t. olvasó közönséget e lapok útján értesíteni szíveskedjék. Meg nem állhatjuk, hogy e közleményt egy kis anecdotonnal meg ne toldjuk. A himlőoltás feltalálásakor nagyon sokan kétségbevonták vagy merőben tagadták annak jótékony hatását, sőt János gazda még a minap is igy szólt a kis gyermekét beoltani készülő seborvoshoz: — „So' se kínozza szegénykét nemzetes uram, nem ér az a beoltás egy fakohát se." — „Már mért ne érne János gazda?" — De tudom én azt, hogy nem használ. Takaráskor átment egy szekér kis gyermekemen, belehalt biz az Istenadta, pedig hát azt is beoltotta nemzetes uram!" — Lovak csontkülönbsége. — Egy angol lótenyésztőnek egy nyáron nyolcz csikaja — négy telivér s négy közönséges fajú döglött el. Kísérletet teendő, van-e és minő különbség csontjaikban ? levágatta és megfőzette mind a nyolcz hul-