Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-30 / 27. szám

442 az fejti meg, hogy vítü állapotban tenyészvén, a gyöngébb csikó mind oda vesz, a satnya méneket pedig a ménesbeli csödör öli meg. E mustanglovak, nyolcztöl kezdve több százig inenö csoportokban csatangol­nak ; bármilly kicsi legyen is azonban a csoport, mindig van benne egy vezér-csödör. A kanczák január közepe táján kezdenek elleni s nagyobb részük april 1 én már megellett; minthogy azonban a csődör mindig közöttük van, némelly kanczák alkalmilag tavasz és ősz közötti időszakban csíkoznak. Novembertől aprilig tehát legkedvezőbb az idő megfogásukra, mert ekkor vemhesek és nehezek lévén, gyorsan futni nem képesek. Ezen előny felhasználása méltatlannak és sportellenesnek tűnhetik fel ugyan, de hiszen annyira megszokták ők a több mértföldnyi futást vemhes állapotukban, hogy épen nincs ártalmukra, ha mindjárt az ellés előtt néhány nappal is szaladnak egy két mértföldet. Ezenkívül csak ezen időszakban lehet őket meglepni,mert ha nem vemhesek, ugyancsak ló le­gyen ám a négy körmén az, melly utóiérje a csoportot. Csak a kanczákról szólok, mert az elfogott mének olly gonoszok és kezelhetlenek, hogy nem érdemlik meg az üldözés fáradságát. (Avis au mr. Rarey!) Az elfogásnak két módja van; jól megjegyezvén, hogy én itt erről csak mint sportról s nem mint ménesszaporitásról szólok. Az első mód lasso-val lóhátról tör­ténik s a legtöbb sportot ez nyújtja; második mód: puskával lőni őket. Texasban, hol egyremásra negyven dollár egy hátasló ára, 80 — 100 dollárba kerül oly ló, mellyel mustangokra vadásznak. Spanyol „vacquero" nyereggel ellátott közönséges pony hátán indul a sports­man mustangvadászatra; készüléke: egy nehéz spanyol zabla, egy szőrből font lasso-kötél, mellette pedig vezetéken a „mustangfogó" gyors paripa. Visz továbbá magával tarisznyát s ebben egy hétre való kenyeret, őrölt kávét, tört czukrot, sót, czinedényt s mindenekelőtt két nagy és nehéz gyapjúszövetü takarót, melly a hi­deg északi szél ellen jó szolgálatot tesz. Eként felkészülten, egy rövid napi lovaglással a vadászat helyszínére ér s mély vízmosás-árkot, hol vizet is talál, választ tanyáúl, melly az északi szél ellen védi s egyszersmind tüzmáglyáját szem elöl rejti. Többnyire négyen öten indáinak s utánuk a szekér, a vadászlovak számára való abrakkal. A pony kipányvázva füvön is megél. A tanyahely megválasztása után a vadászok egyike tüzet éleszt, másika kávét, a harmadik útközben lőtt vadat készit estelire, a negyedik s ötödik a lovakkal foglalkozik. Esteli után ágyakat vetnek a takarókból, vánkosúl a nyereg szolgálván. Másnap a lovak pihennek, a vadászok pedig kémszemlére mennek s a vidék­kel igyekeznek megismerkedni. Következő nap pitymallatán már talpon vannak s körülbelül egy óra alatt meglátják a vadat. Iparkodnak lehetőleg látatlanéi halkal a vadlovakhoz közelebb férni, aztán adott jelre megrohanják őket s tizenöt — húsz perez alatt a hajtásnak vége van, mert vagy fogtak egy két kanczát, vagy a csoportra nézve mindsn to­vábbi remény meghiúsúlt, mert ez utólérhetlenül tünt el. Ha a vadászat sikereden volt, más csoportot lesnek és rohannak meg ; egy

Next

/
Thumbnails
Contents