Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-09-30 / 27. szám
432 lelke a rendnek, addig más részt, mint legszívélyesebb háziúr az itteni hasznos idézést kellemessé is tette. Az államdíjazások jegyzőkönyve e perczben még nem levén kezünknél, a jelentést erről jövőre kell hagynunk s igy egyenesen a lóversenyre térünk át, melly sept. 26 -an vasárnap délután félkettökor vette kezdetét. A város tövében fekvő versenytérhez kihullámzott tengernyi nép világos tanúsága azon érdekeltségnek, mellyel a lóra termett alföldi ember a „lefuttatást" nemzeti mulatság gyanánt tekinti. A hintók, szekerek és délezeg fogatok sokasága csaknem meghaladta a pesti versenyeken láthatók számát; lovas is sok jelent meg, mig a gyalogosok vonala hosszú jobb- és balszárnyat képezett a bírópáholy mellett, melly előtt a tojásdad alakú (s épen ezért talán kissé éles sarkú) egy ang. mfidnyi versenytér terült el. E versenytérre a várakozás feszültségével sok szép arcz mosolygott és sok gyönyörű szempár tekintett az előtte elhelyezett hosszú páholysorból. Ne higyjék azonban nagy ságtok, kik nem valának jelen, hogy e páholysor valamelly állvány emeletén volt elhelyezve; a kezdő egylet pénztára még nines olly állapotban, hogy illy költséges kiadásra is forgácsolhassa erejét; hasonlított e látvány a pesti első lóversenyek képéhez, midőn a páholyok még ott is mozgók, vagy is hintók s egyéb jármüvek valának, mellyekröl lelkesítő hölgyek kisérték figyelemmel a korlátokon belől történőket. A programm hat iternje s az ezekben foglalt lovak száma és minősége a helyviszonyokhoz képest eléggé dús élvezetet igért, mellyböl az eredmény legfölebb annyit vont le, hogy Simonyi Lajos bárónak és Károlyi grófnak bejelentett lovai nem jelenhetvén meg, ez által a többi futó esélyei növekedtek. A versenyt megelőző napon átalános volt a feszültség, vájjon Tisza Lajos úr Alborackja eljövend-e vagy nem '? s midőn még késő este sem volt híre megérkeztének, egy rész sajnálta a verseny érdekének csökkenését, mig a kisebb rész talán saját esélyeinek látta emelkedését. Vasárnap reggel azonban híre futván, hogy Alborack az éjjel megérkezett, e percztől kezdve az „Egyleti dij" sorsáról kétség alig lehetett, annál inkább, mert a tökéletesen idomított jó nevü lovat az ország legjobb versenylovasa ülte. — Az „Asszonyságok dijáért" egy igen szép mívű magas ezüst billikomért, hárman indúltak s a verseny érdekét az növelte, hogy'nem csak maga a három lovaiteljesen bizott egyéni sikerében, de ez iránt a közönség véleménye is igen meg volt oszolva. Látva azonban Iván gróf szép pej kanczájának ugrásra termett s hoszszan elnyúló alkatát és könnyű mozgását, az ismerők bizalma eleve ebben öszpontosult. Végül e versenyszakot a futások változatosságán s három rögtönzött magánfogadáson kivül az is emelte érdekben, hogy a lovaglók mind úrlovarok valának. Pony verseny 10 arany díj. Futhat minden a választmány által ponynak elismert 14y 2 markon alóli ló, melly az egylet valamelly tagjának tulajdona. y 2 ang. mfld ismételve. 5 pft tétel, fuss vagy fizess. Teherkiegyenlítés nélkül. Sztráda Bela úr 5e. p. h Pompás, ap. Alcor Recsky Andor 1. 1. Vörös Kálmán úr id. p. h. P u n c h Fazekas Gida . 2. 2. Gr. Szápáry Iván 4é. fek. k. Drill, ap. Alcor tulajd. ... 3. 3. Gr. Szápáry Gyula id. fakó h. Vihar tulajd. ... 4. Koppély Károly es Magyary Lajos urak bánatot fizettek.