Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-30 / 27. szám

432 lelke a rendnek, addig más részt, mint legszívélyesebb háziúr az itteni hasznos idé­zést kellemessé is tette. Az államdíjazások jegyzőkönyve e perczben még nem levén kezünknél, a jelen­tést erről jövőre kell hagynunk s igy egyenesen a lóversenyre térünk át, melly sept. 26 -an vasárnap délután félkettökor vette kezdetét. A város tövében fekvő verseny­térhez kihullámzott tengernyi nép világos tanúsága azon érdekeltségnek, mellyel a lóra termett alföldi ember a „lefuttatást" nemzeti mulatság gyanánt tekinti. A hin­tók, szekerek és délezeg fogatok sokasága csaknem meghaladta a pesti versenyeken láthatók számát; lovas is sok jelent meg, mig a gyalogosok vonala hosszú jobb- és balszárnyat képezett a bírópáholy mellett, melly előtt a tojásdad alakú (s épen ezért talán kissé éles sarkú) egy ang. mfidnyi versenytér terült el. E versenytérre a várakozás feszültségével sok szép arcz mosolygott és sok gyönyörű szempár tekin­tett az előtte elhelyezett hosszú páholysorból. Ne higyjék azonban nagy ságtok, kik nem valának jelen, hogy e páholysor valamelly állvány emeletén volt elhelyezve; a kezdő egylet pénztára még nines olly állapotban, hogy illy költséges kiadásra is forgácsolhassa erejét; hasonlított e látvány a pesti első lóversenyek képéhez, midőn a páholyok még ott is mozgók, vagy is hintók s egyéb jármüvek valának, mellyekröl lelkesítő hölgyek kisérték figyelemmel a korlátokon belől történőket. A programm hat iternje s az ezekben foglalt lovak száma és minősége a hely­viszonyokhoz képest eléggé dús élvezetet igért, mellyböl az eredmény legfölebb annyit vont le, hogy Simonyi Lajos bárónak és Károlyi grófnak bejelentett lovai nem jelenhetvén meg, ez által a többi futó esélyei növekedtek. A versenyt meg­előző napon átalános volt a feszültség, vájjon Tisza Lajos úr Alborackja eljövend-e vagy nem '? s midőn még késő este sem volt híre megérkeztének, egy rész sajnálta a verseny érdekének csökkenését, mig a kisebb rész talán saját esélyeinek látta emel­kedését. Vasárnap reggel azonban híre futván, hogy Alborack az éjjel megérke­zett, e percztől kezdve az „Egyleti dij" sorsáról kétség alig lehetett, annál inkább, mert a tökéletesen idomított jó nevü lovat az ország legjobb versenylovasa ülte. — Az „Asszonyságok dijáért" egy igen szép mívű magas ezüst billikomért, hár­man indúltak s a verseny érdekét az növelte, hogy'nem csak maga a három lovai­teljesen bizott egyéni sikerében, de ez iránt a közönség véleménye is igen meg volt oszolva. Látva azonban Iván gróf szép pej kanczájának ugrásra termett s hosz­szan elnyúló alkatát és könnyű mozgását, az ismerők bizalma eleve ebben öszpon­tosult. Végül e versenyszakot a futások változatosságán s három rögtönzött magán­fogadáson kivül az is emelte érdekben, hogy a lovaglók mind úrlovarok valának. Pony verseny 10 arany díj. Futhat minden a választmány által ponynak elismert 14y 2 markon alóli ló, melly az egylet valamelly tagjának tulajdona. y 2 ang. mfld ismételve. 5 pft tétel, fuss vagy fizess. Teherkiegyenlítés nélkül. Sztráda Bela úr 5e. p. h Pompás, ap. Alcor Recsky Andor 1. 1. Vörös Kálmán úr id. p. h. P u n c h Fazekas Gida . 2. 2. Gr. Szápáry Iván 4é. fek. k. Drill, ap. Alcor tulajd. ... 3. 3. Gr. Szápáry Gyula id. fakó h. Vihar tulajd. ... 4. Koppély Károly es Magyary Lajos urak bánatot fizettek.

Next

/
Thumbnails
Contents