Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-30 / 3. szám

40 nein fölötte nagy reményeket táplálsz ezen vadászati leirás érdekessége iránt. S egy részben igazad lehet, mert tartalomra és eredményre nézve nincs is valami ktilönös meglepő benne. Szóval, csak egyszerű leirása kiván ez lenni egy vadászatnak, a tájékozáshoz szükséges mellékletekkel, érdeme vagy érdeke Ízlésedtől függvén. Mint mindenütt, úgy a vadászatnál is az izlés határoz. így, mondják hogy nem is vadászat, ha nem lóháton történik. Én nem vagyok barátja, azért-e, mert teljes életemben roszul ültem a lovat, most pedig épen nem ülök rá ? Mi több, ellenszenvvel viseltetem a Steeple chase minden neme ellen. *) Szép jelenet lehet, midőn III. Napoleon egész suitejével a la Louis XIV. jelmezben a fontainebleaui vadasban hajtja a 20 (?) ágú szarvast, az öt elragadó mén épen egy tátongó mélység előtt áll meg szerencsésen s ö még jókor juthat legelső a halalihoz. Szép lehet, ha szomszéd hazánk urai vadregényes bérczeikről csak úgy robognak le, mintha a város erdejében lovagolnának. Szép látvány lehet 20—30 lovas sportsmant alföldünk végtelen síkján mindannyi villámként vágtatni látni a teli hanggal hajtó falka után, követve néhány elegáns vadász coupétól, mellyekben tudja Isten hány sziv dobog erősebben s örül ha visszatérve , a bátor lovasok közül egy sem hiányzik. Szép, szép lehet ez mind, de mindenesetre kevésbbé veszélyes az úgynevezett kis vagy gyalog-vadászat, és szép oldalai vannak ennek is. Sok érdekes fordul itt elé, nem is érintve a minden vadászatnak végre is legérdekesebb oldalát t. i. a nap fáradalmai és diadalai vagy kudarczai utáni kényelmet. Talán épen illy helyheztetésben találnak e sorok nyájas olvasó. Talán imént tértél az erdőkből vissza s levetvén a nehéz vadászöltözéket, most jóizü vacsora után a kandalló pattogó tüze mellett ülsz. Ha történetesen nem ismernéd Hont megye Szántó helységét,elmondhatom,hogy *) Lapjaink minden vélemény számára, habár ez — mint a jelen esetben — csupán magán izléskép nyilatkozik is, nyitva állanak. Czikkiró a lóháton történő vadászatnak nem barátja, mig én több rókakopóvadászt és agarászt ismerek, ki viszont a gyalog lővadászatról szól kicsinylőleg s ezt a gyalog katonáknak bokor megüli lappangó csatározásához, a lovas vadásznak minden akadállyal szembeszálló tizeimét pedig a lovasság rohamához hasonlitja. Szerintünk azonban a vadászat minden nemének meg van saját élve, érdeke és érdeme, mint ezt azon sportsmeneink tudják legjobban, kik a külömböző vadászidényekhez képest, ma lóháton kopók után, holnap vizslával szárnyas vizi vadra, hajlókkal, lesjáratban, agárral, sikon, tavon, hegyek közt — szóval, a fürjtől kezdve a medvéig alkalomszertileg mindenre vadásznak. Czikkiró azonban — mint ez későbbi soraiból kitűnik — a Steeple-chasenek és lovas vadászatnak veszélyei miatt nem kedvelője. De hiszen ép e veszély nyújt a lovasvadászoknak ingert a testügyesség és edzettség ama kifejtésére, mellynek e veszélyek legyőzése férfias feladata. Ki úszni nem tud, nem megy vizbe s valószínűleg nem fog bele fúlni, ha csak véletlenül nem kerül hullámok közé, mellyekből azonban az úszni tudó kimenekülhet. Ha a lovas vadászat Angliában nem volna olly általánosan elterjedve, talán kevesebb lórólbu-