Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-09-20 / 26. szám
419 szú rudat dugva a kötelék alá, nagy üggyel bajjal s verejtékes izzadással vittük liaza a zsákmányt. Örültem a sikernek, de talán még jobban annak, hogy honn valánk, mert bőrig át voltam ázva, fázva, karczolva, ében s iszonyú náthát is kaptam; na de mindenesetre egy szép nagy szarvast lőttem érte a Kárpátok közt. Magyarhoni ezen első vadászatomat naponkénti kirándulások követték. Elengedem olvasóimnak hibás lövéseim felsorolását, mellyek számosak valának, mert a lövészet e nemében ujoncz levén, minden rötvad látására felpezsdült bennem a nyugtalan vér s elhamarkodva vagy nagyon is távolról lőttem; de az aratott többi sikerrel sem dicsekszem, melly egy ízben két gím s egy borjú volt. Minden a mit még mondhatok az, bögyén a marienthali kolostort földi paradicsomnak, gyönyörű vidéknek, kedves lakhelynek vallom, hol szivélves fogadtatásra, királyi vadászatra, pompás budai és tokaji borokra s a világ legjobb levegőjére találtam. Ezen áldott földöli tömérdek a szaz esztendős ember s ha minden mondásnak hitelt lehetne adni, vannak kik meg sem balnak. Egy sportsman itt boldogan végezhetné napjait. Eddig a czikk, mellynek közlésére nem sportértéke, hanem az a fölötti öröm ösztönzött, bogy J. D'Eves Esquirenak elterjedt könyve legalább szebb képet nyújt a külföldnek hazánkról, mint sok más egyoldalú — kivált német touristáé, kinek elfogultsága bonunk földén csupa rablót, czigányt, betyárt és jurátust lát pezsegni s ki talán a jó Piotrbau is zsiványt vélt volna lappangani, míg angolunk legfölebb annyiban tévedt benne, hogy magyar embernek tartá. Az európai vadásztársulat Afrikában. (Folytatás.) VI. E czim, melly alatt e lapok 20., 21., és 22-ik számában e vadásztársulat keletkezésének és első kirándulásának történetét közlöttiik. most már paradoxonná vált, miután jelenleg az egész társulat egyetlen vadászból áll; ezen egyetlen vadász azonban maga Gérard Gyula, ki naplójának folytatását a „Journal des Chasseurs" utólsó füzetében közli, mint következik :
