Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-20 / 26. szám

415 patkós férficsizmát viselt. A nök itt a legnehezebb munkákra vannak kárhoztatva, falun úgy mint városon. A kőmívesek mellett napszámoskodtiak, vakolatot kevernek s ezt és a téglát hágcsón hordják fel, melly fogalkozás ép olly emberiség- mint illem elleni. Az országúton tovább haladván, sok furcsa dolgot láttam. A hegyek [őzül a folyam felé óriási szálfákat vontattak roppant fejér és nagy szarú öklök, minők csak Magyarországban láthatók; e szálfák két — egylástól több ölnyire lévő két kerekű szekérre voltak fektetve. Majd, kis esszöböl font kasú szekerekkel találkoztunk, mellyeken egész család olt csomó szennyes ruhaként összezsúfolva; majd kis alkatú pár ló vonta ricskával s benne egy egy fensöbb osztályú falusi lakossal, kit a magyar lominus respectabilis"-nak nevez. Jött aztán szegény parasztok egész mala, kik mezítláb s fejükön nehéz kosarat vive mentek a pozsonyi várra. Dús tenyészetü s szőlőhegyekkel szegélyzett síkon át utaztunk, ig végre a Kárpátok lábjához értünk. A berezeg kastélya egy bájos — a szent szűz nevéről nevezett lgyben, Marienthalban fekszik. Hajdan kolostor volt az, de ebből most ir csak a szép templom áll fenn s hét kápolna vagy státio a völgy te)élyes fái árnyában, hova a szent szűz ünnepein sok nép zarándokol. E nyocskák fölött síirü erdőkkel fedett begyek roppant és pompás amtheátruma emelkedik. A magaslatokról gyönyörű kilátás nyílik. A irpátok legszélső dombja felé nézve a szem Ausztriába lát, a Stájer heskig s a Schneeberg magas hólepte csúcsáig. Balra Magyarország teel a budai hegyekig, mellyek két század előtt Törökország határszéalkották ; e festői tájkép közepén pedig a Duna csavarog, ezüst álként ragyogva fel. A kolostornak kastéllya átváltoztatott benseje nem kevésbé volt (lepő, mint környéke. Az eredeti alak s belső felosztás megmaradt, tíves bosszú folyosók gótli ablakokkal; rögtön feltűnt azonban, liogy öbbé nem barátok laknak Az előcsarnokban zászlók, harczi diadalények, fegyverzetek függtek; a fő folyosó pedig tele volt kitömött saíal, szarvas- őz- és zergeszarvakkal. Egy terem egészen fegyverekvolt szentelve s itt a hajdankori tegeztől kezdve a mai zsebpisztolyig len látható; egy más szoba, hova rendesen a kávét hozták, gazdag gyűjteménnyel volt ellátva; nyolczvannál többetszámoltam meg a pol. Másutt ismét szép aczélmetszetek fedték a falat, mellyek egyébiránt