Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

409 A lovakról, nevezetesen pedig a Gróf Bethlen János Ur ő Nagysága ménessiről. ' (Vége.) Itt már helye volna, hogy az orvoslásról Említsek valamit, a ló tanításról; De azt másra bizom, ki többet tud hozzá, S mivel hogy a rendem magával ugy hozza, Szólok a lovaknak megismerésekről : A jó s szép lovakat tárgyazó jelekről : A kész lóban észre venni a jóságot S szépséget, és látni a héjjánosságot. Nem nagy csoda; de a most növő csitkóba, A rendbe nem szedett hitvány rüdeg lóba Által látni, mire van hajlandósága? Jó, roszsz leszsz, durva leszsz, vagy lesz fáiusága ? Ez a mesteaség! itt kell ember gátra, Ezen tudományban sokan vannak hátra ; Én magam is ebez szólni félve mérek, Mert oda, a hova a grófom nem érek, S a lóismerésbe tsak ugy ereszkedem, Némely közönséges jeleit fel fedem, S itt a gróf gustussát veszem fel remeknek, Megmondom miket tart jóknak és szépeknek, Távol légyen, hogy én azzal hízelkedjem Magamnak, hogy minden titkait felfedjem ; Csak azt irom, a mit eszembe vehettem, Elsőbben a szőrről ezeket értettem : A barna pejt, és a barnát nem szereti, Parasztszőr azt mondja, és azért megveti : A tiszta feketét is inkább szenvedi, Ha vagy szár, vagy csillag az homlokát fedi, Hermelin, és fakó, ha serénnye fejér, Nem betses előtte, igen keveset ér; A sárga két féle; ha szeg az uraké; Ha fejér serényü, légyen parasztoké; A tarka is illik a gavalléroknak, De, ha babos, vigyen sátort czigányoknek. A pej, ha nyúl hasú, vagy pedig az orra Szamárszin, nem akad uri vásárlóra;