Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

404 irányban maradjanak. Nök és gyermekek hajtókái erdőben nem alkalmazandók s minden vadászat romlásai. Ha sűrűségben történik a hajtás, mellözhetlen szabályként áll az, bogy a hajtók a lövészsortól el hajtsanak, mert minél nagyobb a sűrűség s minél zajosabb a hajtás, annál bizonyosabb az, bogy a vad a hajtók közt vissza fog törni. Ez ép olly okvetlenül fog a fő vadnál, mint a dámvadnál, őznél és vaddisznónál bebizonyulni. Ha a sűrűség nagyon terjedelmes, a vad az első hajtásra ritkán tör ki, minélfogva többnyire a lövészsortól el és ismét vissza kell a hajtásnak történnie. Ezen átalában bebizonyult maximát az üzleti vadászokkal nagyon bajos elhitetni, én azonban tanácslom mindenkinek, ne engedje magát e részben tévútra vezettetni. Nyíltabb erdejü pagonyokban néhány ügyes és balkan lappangó hajtó a vadat előre fogja ugyan hajtani, de ha a hajtás nagyon hosszas, a vad még itt is inkább oldalt fog kitörni. Nagyobb erdööszletek vadászati bérlőinek természetesen máskép keilend eljárniok, mint a birtokosnak, kinek sokkal több eszköz áll rendelkezésére, mellyel a czélszerünek tartott rendszabályt foganatba vehesse. Én következő kezelést tanácsolnék A kíbérlett erdőség, ha elégterjedelmes, 3-4 rendezett egyenlő kerületre osztassék s turnusonként minden évben más kerületre essék a vadászat. A társaság bizonyos időkben jöjjön össze s bajtókkal vagy kutyákkal a kitűzött kerületet lehetőleg vadássza ki, melly alkalommal — ha csak nem nagyon korai p. o. September közepe tája a vadászatidő — szó nélkül minden vad lőhető. Ezért aztán az ekép kivadászott rész három négy évig, míg a sor ismét reá kerül — egészen kiméivé marad. Stájerbon egy részében e rendszert évek óta a legjobb sikerrel gyakorolják. Nagyon czélszerü adalékúl szolgálna az, ha a vadászterület központján kamarául egy kis kör jelöltetnék ki, mellyben hajtóvadászat soha s legfölebb cserkészet volna megengedve. Minden további javítás természetesen a rendelkezésre álló pénzerötől függene. A sikerre számithatás végett azonban mindenesetre szükségesnek tűnnék fel az, liogy a helybeli vadászok segélyezéssel és lödijakkal vonatnának a bérlök érdekeibe. Mielőtt a tollat letenném, minden vadastér birtokosának egy jó akaratú tanácsot kell sürgetöleg lelkére kötnöm .-„Óvakodj erdészeid irigységétől!" Mindenik erdész azt állítja, hogy szomszédja hiányosan tilalmaz s urától arra törekszik nyerni engedelmet, hogy azt a