Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-08-30 / 24. szám
394 Meg-hivesedvén el hadják az árnyékot, Es gyors szarvas módra futják a karékot; Néha hogy meggyőzzék egymást viaskodnak, Ne félj, nem lessz bajok, mert öktsak játszódnak Itt mulatnak a Gróf s Grófné estve felé, A Csitkók meg látván, már nyargalnak-elé; Czipót kérnek, s mig nem kapuak, nem nyugodnak Kisérik a grófnét, igy ortzátlankodnak. Igy szoktatván őket, ki-ki által láttya, Miért az illyen ló az ember baráttya, Hogy öszszcl negyed-fél esztendős korába, Mikor a kötőfék tétetik nyakába, Nem nézi az embert ellenség formába, Hanem bizik annak a barátságába ; Ritka ló az, melynek a verés használjon; Jobb hogy ember vélle szép móddal próbáljon ; A jó íéle Faj ló, eszes, csak azt várja, Mit akarsz, s a szerint iskoláját várja, Ellenben, melyet a szép mód meg-nem hajta; Hanem rongálást vár, tsak adj tovább rajta; Híbádzik, ki tüzit a bolondságában Keresi a Lónak, s félénk vadságában; A Tüz ellenére nints a szelídségnek, A rettenés jele kitsinszivüségnek. A melly Mag-lovat a Gróf istállóba tett, Az itt a zöld fűtől örökös bucsut vett, Ujj szénát is őszig ha lehet nem étet, Az ó szénába-is szalmát elegyitet, Sőt télbe a tiszta Árpa szalmát eszi, A Kehnek eleit ezen móddal veszi, Az Árpa abrakot nem találtuk jónak, Mert bevit, gyuladást okoz a ménlónak ; Zab, Kefe, Vakaró, a Ló orvossága, Ettől van szép teste, tüze s virgontzsága ; Az elnevezésben a Gróf szokása ez : Hogy idegen nyelven egy lovat sem nevez, Nints Istállójában Tanátsa Rómának És Parlamentuma nagy Britanniának, Minden Ló magyarul igaz nevét kapta : UgymintCsinos,Szártsa,Gyémánt,Szennyes,Lapta Pajkos, Nyalka, Kakas, Rendes, Dali, Bezzeg, Zúg, Forgó Mén-lovak, most ezek vagynak-meg:
