Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-30 / 24. szám

392 S minthogy emberek közt tölti az idejit Kik vakarják néki hátát, farát, fejit, Söt szájába is a czipót adogattyák, Ezzel jániborságra idejin szoktattyák ; Az clsö tavaszi újj hóid deriilése Az az idö, melyen a csitkók nyirése Végbe megyen, ba csak az idö engedi, Ha (mint most) a földet vastag bó nem fedi Farkjok s serényeknek szőre le vágatik, Egy bojt tsak legyezni farkjokon hagyat ik, Len olajjal hátok végig meg-kenetik, S a csipő férgektől ezzel meg-mentetik; Már ekkor kezdik a téli szőrt el-vetni, S ba idö van, kezdenek mezőre sietni, Ott rendre el-hagyván téli bundájokat, Ki mutattyák egész testi állásokat : Hallóitam, némelyek hat betűs korába Ítélik a esitkót a leg szebb formába ; Itt másképpen vagyon, és esztendő telve A miijen, nagy ló-is olyan leszsz felelve : Ekkor már a szőre s jegyei láttatnak, És Protokollumba azonnal iratnak ; A Juhok nyirése régen a 'Sidóknak Innep volt, kettő van nállunk a csitkóknak Innepe : egyik a tavaszi nyirések, Másik pedig őszszel a meg-béjegzések; Öszszel, mikor szőrök leg-apróbb s fényesebb. Mikor a Levegő leg-mértékletesebb, Vendégek jőnek a csitkó béjegzésre, Mint valami régen várt vig inneplésre; Az apjoknak neve a bal pofájokra Süttetik, és a Gróf neve bal-farokra; E szokatlan s a mi nagyobb, szenvedéssel Járó munka alól, fel-kél félemléssel A esitkó, széljel néz és legszebb állásba, Emelvén lábait, indul szaladásba; A nézők szemeit igy gyönyörködteti, Mi lészen belölle ekként Ítélteti : Eddig ezen csitkók nem elegyittettek Egybe más Lovakkal, külön legeltettek Ama kies erdőn, az ország út felett, A Barbarino nagy apjok sirja mellett;