Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-20 / 23. szám

378 Ennyit iil a csitkó az annya méhibe, Nem tetszik, a mely jő ennél ideibbe, Sőt a nemesebb Faj meg-tóldja az időt, Tudok Kantza esitkót baladott Esztendőt, (Vége követk.) Tájékozás az idei nyúl- és fogolyszaporodás iránt. Nem jó vadász az, ki már aratásig tapasztalja a vadak kivánt szaporodását vagy az ellenkezőt, ki a süldőt idő előtt konyhára hozza s a foglyot tarisznyájára fűzi; a szenvedélyes vadász aratás utánig feléje sem megy a vadnak, nem is pillant a nyúlra vagy fogolyra s szabadon hagyja őket tenyészni és épen azért azoknak sikeres vagy nemsikeres szaporodásáról keveset tudhat. . . . Aratás után azonban kopóit ki ki hordja próbául a kukoriczásokba, vágásokba; vizslájával felkeresi a fogolyfalkákat, kiszemeli a vidlásokat s hébekorban ejt egy egy szép süldőt, vagy néhány vidlás foglyot s csak ekkor combinálja ezen két vadnem szaporodását. Ha a nyulak szaporodása csak némileg is sikerültnek mondható s ezt az idő viszontagságai nem hátráltatták : ez időtájban a vadász előtt, akár kopókkal, akár vizslával megy ki, míg egy öreg nyúl kel fel, öt-hat süldőnek kell kiugrani, sőt ha a kiváut tenyésztés beáll, öreg nyulat alig lát az ember, mintha csak mind kiveszett volna a határból, de annál több süldőt. A foglyoknál rosz jel az, ha páros meddő foglyokra találunk ; ott a szaporodás bár mi módon csorbát szenvedett. Tudjuk, hogy a nyúl szaporodásának legártalmasabb a kora tavaszi hideg, havas esők és derek, mellyek az első szaporodást s az inyénczek előtt is ismeretes martziusi süldőket tönkre teszik s miután az első szaporodás legtöbbet nyom a latban, mert még a süldő is szaporít a nyár folytán, ha az első fiak elvesznek, az azon évi szaporodásnak y

3 része hiányozni fog. A foglyok tenyeszetét a tavaszi esők rontják leginkább, miután a fogoly tojásait elég ügyetlenül bármelly vízmosásban földre teszi s így ezeket a záporok elsöprik Az 1858-ik évet tekintve, a tavasz nem volt kedvező, a természet későn fejlett, hidegek, havak, derek gyakran állottak be s épen azért kedvező nyúlszaporodásra számítani nem lehetett. Azonban miután a tavasz, sőt az egész nyár száraz volt, nem ok nélkül számos fogolyfalkákra bizton számithattunk, annyival is inkább, miután reájok a mult tél igen kedvezően folyt le. Nem tudom, hogy állnak a viszonyok más vidéken; de a felföldön nyulakban csekély, sőt lehet mondani rosz szaporodást vehetni észre. A foglyokban kedvezőbbet ugyan, de még sem a várt tenyészetet; a meddő foglyok gyakran boszantják a vadászt, midőn egész falka csiripelő fiókfoglyot vár utánuk szétrepkedni; a falkák nem elég erősek. — Ennek oka alig lehet egyéb, mint a rendkívüli szárazság okozta tikkasztó bőség és vízhiány, melly minden szárnyas állatnak fölötte ártalmas. A nyúl és fogoly azon két vadnem, melly nálunk minden tájon tenyészik, mellyet a vadász kiilömbség nélkül legjobban ismer s leginkább mulat vele ; és ha ezen vad nemének hiányos a szaporodása, sok őrömtől esik el a sportsman. E sajnos kilátás nyílik jelen évi e nemű vadászatainkra. Verebély, aug. 1-én 1858. BALOGHY ELEK.