Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-20 / 23. szám

370 Az emlékirat itt hirtelen megszakadt; hihető, hogy az utolsó sorok írásakor a Duna beállott s a pesti sziget remetéje a hónába visszatérésre az első alkalmat felhasználta. A jövő őszi vadászidényben talán isniét hallunk felöle. BÉRCZY KÁROLY. Ujszászi kopók. Noha a rendes vadászidény még be nem köszöntött, a mult heti esőzés saz ennek következtében megfrissült föld és lég állapota lehetővé tevék, hogy a kopók a vadbüzt felszedhessék ; az aratás befejezve lévén, egyedül a kukoriczások, mellyek illyenkor a nyúlnak rendes tartózkodási helyét képezik, szolgálhattak vadászati térül. Itt kellett tehát a hajtás szerencséjét megkísérlem, azzal a kilátással természetesen, hogy a vadászat maga majd csupán a kukoriczás terjedelmére fog szorítkozni. Hogy a nyúl menedékhelyét elhagyja, hogy rffás és távolabb esőt keressen fel és igy nyílt téren futásban és ennek örömeiben részesíthessen : azt remélni nem lehetett, mert hiszen tapasztalásból tudjuk, milly kevés kedvet szoktak erre a nyulak mutatni és inkább hősvitézként a rézsen vesznek el, mintsem szabadba menektilhetés végett gyors lábaiknak vennék hasznát. Ha a kukoriczákat hellyel közzel átszeldelő zab- vagy árpatarlók nem volnának, mellyeken a hajtást még láthatjuk, vagy ha a nyúl nem tenne némellykor kis kirándulást a környező szabadtérre

1 a szenvedélyes vadásznak ez évtájban azon élvezettel kellene megelégednie, mellyet a kopók dallamos hajtó hangja nyújt, nem számítván a kellemes és felderítő mozgást lóháton s azon mellékes hasznot is, hogy az új vagy fiatal kopók hajtókedvéről és biztosságáról sat. magának egy kis tájékozást szerezhet. E hó 3-án reggel azonban a vadászatnak, melly most inkább gyakorlat fejében történik, különösen kedvezett a jó szerencse. A kopók t. i. egy róka nyomára akadtak, melly jó ideig a kukoriczásokban fel s alá hajtatta magát, a keskeny tarlókon többször átugrani láttatott, mintha] ezáltal is menekülhetne üldözőitől; de végre a kopók egyesült akarattal neki vetették magukat s noha egy második róka is volt a rejtben (coverben), a régi nyomon még is annyira kitartottak, hogy a rókának nem maradt egyéb hátra, mint menekülést keresni a síkon; kitört tehát, a lyuka felé — melly nem igen messze volt — tartván, de még mielőtt ezt elérhette volna, (melly egyébiránt úgy is el volt előre torlaszolva) a síkon elfogatott. Ezen első siker kielégítő lehetett volna ugyan, de a gyönyörű idő s a föld és vadbüz kedvezése még egy kisérlésre buzdított. Vísszavczettettek tehát a kopók a rejthez, hol a második róka nyomára csakhamar le is telepedtek. Ez nem értett tréfát s egykét kör után szintén lyukát kereste fel, de ennek kapuját elzárva találván, éjszaknak fordúlt, mintha a jászherényi erdőknek tartana ; nem akarván azon-