Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-10 / 22. szám

359 nők. Egy hajnalon pokoli zajtól viszliangzott az erclö. Vad kurjongatás, fadöngetés, bokorrecsegés, csattogás minden oldalról — s nem sokára és mindig sűrűbben ollyszerü durrogás, mind két testvérem kora halálát okozta az (isi palota küszöbén. Az eleinte távoli zaj egyre közeledett felém — rettegve eszméltem apám egykori szavaira, hogy ez nem egyél), mint fajunk irtására czélzó hajtó vadászat. Földalatti tanyámba mener külni volt első eszmém s arra felé oldtammeg a kereket. Ámde ez irányban a háború zaja még nagyobb volt s én biztosság helyett a vész torkába szaladtam volna. Előre tehát, circumspectus hátra tekintgetéssel! Itt is veszedelem. A ritka erdőn szomorú kilátás nyílik előttem s a széllebbenés ember- és lőpor szagot hoz orromba. Oldalmozdulatot teszek s a hegytetőre iparkodom. Erre is ugyanazon kellemetlen úti benyomások — bármerre fussak, hátam megett a láthatlan zsibaj. Tájékozásomat kezdem veszíteni; véletlenül egy tisztásra bukkanok ki; itt, mintha ezer bogár egyszerre mozogna benne, megcsördíti az orrom előtti bokor s ugyanazon pillanatban durranás roppan — és midőn rémülten oldalt iramlok, gurumba káromkodó hang kísér. Tovább, tovább, merre lábaim visznek! Balra tekints, jobbra nézz — gondolom s úgy is teszek és ime, egy felém liarmincz lépésnyiről tátongó csövet megpillantani, egy új durranást hallani, hátulsó czombombau csiklandó fájdalmat érezni s magamat erre azonnal hanyatt vágni — mindez egyetlen pillanat műve volt. Meglehet, liogy ijedtemben vágtam hanyatt magamat, de hogy e helyzetben mozdulatlan meg is maradtam, ez már eszélyességem érdeme, mellynek köszönhetem, hogy még ma is bőrömben vagyok Mert midőn bolt gyanánt akartak felszedni, az emelő kezet hirtelen olly háládatosan csókoltam meg, liogy ez a meglepetés orditásával bocsátott el s én a hajtók lábai közt a csalitba surranva, az ostromvonalon kivíil s mentve valék A nadrágomba lőtt három lyukat a jótékony idő hamar befoltozd — s ezen első kiáltott csatatűznek reám nézve legszomorúbb következménye az lön, hogy anyámat e Bertalannap után soha többé fel nem találhatván, kora árvaságra jutottam. (Vége követk.)