Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-20 / 20. szám

326 fekvő Bonéig- hajóznak s kiszállván, haladék nélkül az Ain-Mokra nevti tanyára mennek, a Fedzara tó partjaira, hol már elég a kisebb és nagy vad. Előleges számítás szerint egy személynek egy hónapra 60') pftba, ha szolgát visz magával 850 pftba kerül az utazási, élelmezési, vadászati s minden egyéb ki­adás; természetesen ide nem számítható lévén a Chateau Margot, Lafitte s hasonló külön i t e m. A vadász csak fegyvert, lökészíiletet s személyes podgyászt visz magával; minden egyebet Algériában talál. Mindennemű kis vadat nem is említve, következő állatokra foly a fövadászat: oroszlány, párducz, vaddisznó, antilope, őz s ennek egy külön afrikai válfaja. Az oroszlányvadászat legjobb módja : nyomait követni barlangjáig vagy fek­helyéig, bevárni támadását s ekkor lelőni öt. Az arabok jó nyomozók s a vadászt az oroszlány kedvenczkelyeire vezetik. Ekkor azután minden a vadász lélekéberségétől biztos czélzásától s fegyvere jóságától függ. A párducz szintén nyomozva ejthető el, vagy kutyák által felhajtva is, mi jó czélbavevésre ad alkalmat. Vaddisznó nagy bőségben van. Tíz vadász a vidéket jól ismerő hajtókkal, egy nap ötvenet is ejthet el. Egyedül menve egy hét alatt sem fog bukkanni egyre. A vaddisznó kerüli az oroszlány és párducz szomszédságát. Kutyákkal is lehet va­dászni reá, lóháton s lándzsával nyársalni fel a vadat, mint Indiában szokás. A zerge-, öz- és antilope-vadászat lesből vagy hajtókkal történik. Apró vad mindenfelé tömérdek, jelesül: veres fogoly, nyúl, carthágói tyúk, túzok, fürj ; — a tavakon a vízi szárnyasok minden neme a vadkacsától a hat­tyúig ; ezenkívül saját idényében : szalonka és siketfajd. Vízi vadat szekér számra lehet haza hozni ; csak az a kérdés, ki mennyi lökészletet visz magával. A vad bőségét az fejti meg, hogy ez sem az araboktól sem az algíri franeziák­tól nem lövetve, zavartalan szaporodik. II. E bő és érdekes sportot igérö programra méltán csábító hatást gyakorolhatott mindazokra, kik vadászszenvedélyük kielégítésére kellő idővel, költséggel és vállal­kozási szellemmel birtak. 1858-ki február közepéig 22 úrvadász jelentkezett a bi­zottmányoknál, köztük három lord, három parlamenti tag, az angol királynő első vadásza s több főtiszt. A „Field" czimü angol s a „Spirit of te Times" czimü new­yorki sportlapok saját levelezőket küldöttek a hely színére; a „Journal des Chas­seurs" pedig (e három lap kútforrásunk) magától Jules Gérardtól ígért tudósításo­kat az expeditio működéseiről, mellyek május elején valának megkezdendök. Az angol bizottmány azonban elébb még egy vizsgálódó kirándulást rende­zett, melly a helyszínén mintegy recognoseálva, a legjobb gyülekezési pontokat ki­jelölje s az utazás, vadászat s ott múlatás szükségleteiről részletes felvilágosítást nyújtson. E ezélból Leveson őrnagy, Sir William Feilden, Chawner kapitány s még öt más franczia és angol úr február közepe tájáu Marseilleből Algériába s ott

Next

/
Thumbnails
Contents