Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-10 / 19. szám

314 ágat nyújtson. Egyes tenyésztőktől kívánni alig

1 leket a kezdeményezést, vagy is azt, hogy egy első kisérlővel koczkáztassa a verseny sikerét tapasztalt angol lovarok ellen; hanem véleményünk szerint itt a lovaregyletek tehetnének valamit, meghatározván példáúl, hogy bizonyos versenyben csak magyar lovar lovagolhat, más versenyekben pedig a magyar lovar három, négy vagy öt font teherkönnyebbségben részesül. Ez biztatólag hatna magyar lovarok alkalmazására s a versenyek népszerűsége is nyerne, ha a telegráf-táblán Kis Péter, Nagy Pál, Kovács, Molnár s t. e. nevek állanának 3) L e b e t n e-e a lovar öltözék magyar szabású? — Határozott bitünk szerint : nem. A jockey-öltözék nem annyira angol-, mint specifiee üzleiöltözéknek nevezhető, melly t. i. a használatnak és a czélnak legjobban megfelel. Illyen például a bányász vagy a szakács öltözéke, melly sehol sem hord nemzetiségi jelleget, mert ez foglalkozását gátolná, hanem mindenütt az üzlethez alkalmazott s egyenlő. Ha egyébiránt a joekeykre magyar öltözéket lehetne szabni, ennek senki sem örülne jobban, mint mi; a magyar viselet azonban a legalkalmatosabb öltözékkel sehogy sem lenne összliangzásba hozható s vagy az ízlés vagy az alkalmasság rovására esnék valami. Nem hihetem t. i., hogy a mostani szarvasbőrnadrágot és könnyű kis sapkát versenyfutásnál egyéb kelméü nadrággal és magyaros kucsmával helyettesíteni lehessen. Ez utóbbit a lovar az első % mfid előtt elveszítené, mi még baj se volna, mert ellenzője nem levén, úgy sem szükséges; az elsőbe pedig, miután a testhez és nyereghez nem lapúl úgy, mint a szarvasbőrböl készült s így a sebes futásnál kellő biztos ülésre nem olly alkalmatos — az illy nadrágba talán jockeyt sem lehelne kapni. De hiszen ezek ellen V. úrnak sem volt kifogása; szíveskedjék már most a színes magyar kordoványcsizmához szarvasbörnadrágot, erre dolmánykát képzelni (mellynek bármilly kurta allját a szél egyre fogná hátra lebegtetni, a lovar nagy alkalmatlanságára) s a dolmányos lovar fejébe ismét sapkát tenni — és készen lesz a torzkép. Azt nem is számítva, hogy a kényelmes Kappenstiblibe és a kurta penczlibe ép úgy bele fér a kis Henry vagy Powlett, mint Jackson vagy Lowe; mig az inkább testhez álló magyar szabású öltözék az egyiknek kényelmetlen szoros lehetne, mig a másikról lógna. Pedig az, hogy ki fogja e vagy ama lovat ülni, a verseny előtt sokszor csak félórával dől el. 4) Az itt ellett lovak miért ne volnának nevezhetők magyar neveken? — Erre csakugyan nincs ok ; mert talán az, hogy a csikó elnevezése többnyire az anyakanczát ismerő s mindkettővel foglalkozó angol idomár befolyásával történik s olly névre esik a választás, mellyet az angol jockey is tudjon kiejteni — nem elég erős. A németek e részben erélyesebbek; náluk évről évre szaporodik a német telivér lónév, példáúl : Mitternacht, Verzug. Sechsundsechzig, Naseweis, Erlkönig, Kartoffel, Rothhaut, Trumpfdame, Siegfried, Dudelsack s a t.— Nálunk is volt és van már néhány, mint Hármas, Bolondeb, Gombócz, (ez utóbbi ló diadalát a „Nákó díjban" a közönség azért tapsolta meg olly nagy örömmel , mert magyar a neve) s reméljük, hogy a magyar nevek divatba jönnek.