Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-10 / 19. szám

306 hosszú gyökeibe s a hínár indáiba bebonyolodván lábai, néha mozdulni se tud a szegény állat, könnyen elvérzik s odavész. Bármilly ügyes és ki­tartó a pákász, de a nádasok sürejéböl és gazos helyekről, hová az elej­tett vad netalán esett, azt annál nehezebben tudja kihozni, minél bajosabb a tájékozás illy rengetegben s a pontnak, hová a meglőtt vad esett, meg­jelölése. Ez különben itt közönséges dolog s azon senki ne csodálkoz­zék, ha néha felét se kapja meg annak a mit lőtt. Az esti lesből hazatérve, tanyát ütünk a kunyhó előtt, vagy ha eső közeledik, benn s uti theás készletünk mellett ép olly kedélyesen fo­gyaszthatjuk el estelinket, mint honn; Rohodi legfrisebb szárcsa- és libuez-tojással szolgál a theához, mikor ideje van. Reggel még sötétben serkent fel bennünket a pákász, mert a vadlu­dakra leginkább kora hajnalban kell és lehet menni. Még a madársereg s alszik, csak sajkánk zaja ver föl itt ott egy csapatot. Holdvilágos éj­szakákon illy reggeli hajózás a réten fölötte kellemes; ekkor van alkal­munk a pákásznak helyismeretét is bámiilni : órabosszant evez, vagy in­kább tolja a sajkát bosszú ágas rúdjával a legsűrűbb nádasok közé; jobbra, balra, semmi pontot nem látunk, melly nekünk tájékozásul szol­gálhatna, de azért ne féljünk, hogy utat tévesztünk! Egy nagy sík tó kö­zelében végre, nagy erővel hajtja be a csónakot egy csereibe, melly a se­besség erejével utat tör magának a sűrűbe s betol juk a sajkát mindaddig, mig mögöttünk a kettévált nádfalat ismét úgy nem igazíthatjuk helyre, hogy bennünket egészen eltakarjon; egymással ellenkező irányban kezd­jük most lesni a vízivadak jöttét;. a nagy csöndességben egymásután meg­szólal körülünk a madársereg s űzi tőlünk az unalmat, mit különben illy mozdulatlan várakozás előidézne. Regghajnalon ugyanazon hangverseny s tán még élénkebb s vidámabb zaj hallható, mint napszállatkor. A pákász mint valamelly ragadozó állat jobbra balra forgatja fejét s kidűlt sze­mekkel lesi a vadak közeledését, A vadlúd rendesen elárulja jöttét gágo­gással, az e helyen gyakorlatlan vadász azonban azzal szokta megrontáni mulatságát, hogy midőn a vadlibát még csak messziről látja, azonnal le nem bukik a csónakban, a vadlúd pedig megpillantván a vészt, azonnal elcsap tőle; azért is mindenkinek ajánlom, hogy mihelyt a vadliba gágo­gását meghallja, azonnal leguggoljon vagy letérdeljen a bajóban, s inkább füleivel, mint szemeivel iparkodjék kivenni az irányt, mellyben a vadludak haladnak. Attól ismét ne tartson senki, hogy vadlúd, vagy más vad nem

Next

/
Thumbnails
Contents