Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-30 / 18. szám

•299 ízben fejével a falnak vetve meg magát, iszonyúan rugdalózott s 10 perczig kitartó vad nyerítést hallatott. 1855-ben a rawcliffei lótenyésztő társulat vette át, de nem sokára visszahozta, mert a reá való felügyelet veszéllyel járt. A rawcliffei ménes igazgatója szerint volt idő, midőn napokon át senkit sem engedett istállójához közeledni, egy ízben pedig egy hüvelykujjnyi vastagságú rácsot harapott át. Ha Mr Rarey e lovat megszelídíteni birja, akkor meg vagyok győződve, hogy mesterségének többet egyetlen egy sem állhat ellent. Dorchester

. Greyvell april 7. 1858 Miután Mr Rareytól a lószelídités mesterségéből oktatást vettem, nagy örömmel csatolom bizonyítványomat a többihez. Kitünö ama csodálatos könnyiiség, mellyel ö bármllly természetű vagy korú lovat megszelidít, még pedig anélkül, hogy ez az emberre vagy lóra nézve veszéllyel járna, vagy az utóbbira nézve hátrányos volna. Mr Rarey nálam létekor először is egy egészen vad kétéves csikó kanczát fél óra alatt egészen megszelídített, hátára ült, esernyőt terjesztett ki és húzott össze, dobolt stb. a hátán. Azután Cruisert vette elő s három óra múlva hátára ült és utána én is. Már három év óta nem ülhetett rá senki. Olly gonosz volt, hogy mindig szájkosarat kellett viselnie ; vakarásáról vagy keféléséről szó sem lehetett. — Következő nap Rarey úr Londonba ment s Cruisert egy nyílt szekér hátuljához kötve vitte magával. Dorchester. Eddig tart a hirdetmény szövege, mellyet Mr Robinson néhány száz példányban lakásunkra küldött s mellyben csekélységünket Mr Rarey pesti bizományosává kinevezni szíveskedett. Félig meddig tudtunk nélkül jutván e hivatalba, annak legalább e jelentés nyilvánosságra hozásával megfelelni ohajtottunk, hozzá csatolván még néhány példát az amerikai lószeliditö mesterségéről, mint azt épen most a londoni „Sporting Magazin" utolsó füzetében olvassuk : „Május 3-án a Round House (Rarey mutatványainak színhelye) zsúfolva volt s mi az amerikait ott találtuk az egészen kezére járó megszelídült Cruiserrel. Az elnöki székben Mr Pierrepoint, jobbján lord Zetland ült, később lord Carlisle és Mr Ten Broek is benézett. Jelen volt még lord Rederdale és Miss Gilbert, egész tömegében a lordoknak, bankároknak, baroneteknek, katonatiszteknek és tökepénzeseknek. — Az első két tárgyalás nem volt rendkívül érdekes; ezekután Mr Hemans kérte fel Mr Rareyt, tenne próbát szilaj kanczájával. Egy szalmaszállal való érintésre két hátsó lábával s vadan nyerítve rúgott fel ez, Rarey pedig munkához fogott s fél óra múlva a nyugodtan álló kancza lábai közt bujkált, minden oldalról veregette s hátára ült. Kedden lord Raglan fejér arab lovát vezették elő, azután Fitzmaurice ezredes szilaj pej kanczáját. Ez utóbbinak tulajdonosa 10 guineában fogadott, hogy lova a dohszót soha sem fogja hátán megtűrni s elveszté a fogadást, mert Mr Rarey félóra múlva a ló hátán dobolva nyargalt be. Fitzmaurice ezredes bevallá, hogy e félóra alatt többet tanult, mint 25 évi szolgálata alatt a lovasságnál.