Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-20 / 17. szám

277 NEGYEDIK NAP. Csütörtök jun. 10. Az eladó verseny alatt, melly a mai napot megnyitá, pályánk elromlott gyepének ismét egy áldozata esett, az ötödik ló, mellynek lábai e versenyidény alatt megromlottak. A verseny választmány e végből komolyan szemügyre fogja venni a kérdést, miképen lehessen illyetén bajok elhárítására, a pályának eddig elhanyagolt minőségét olly állapotba helyezni, hogy ezen segítve legyen, és becses lovak sorsa ne legyen szüntelen koczkára téve A handicap érdeke különösen két ló között forgott, és Cyrene kedvező esélyét egyedül Blemish vonhatta kérdésbe, ha ennek egy mértföldre annyi sebessége lett volna, mennyi Cyrene le* gyözlietésére szükséges. De ebben mindazok véleménye, kik e két ló tulajdonságait és sajátságait ismerték, megegyezett, hogy Blemish e sebességgel nem bir, és így csak a verseny eröszakolásában kereshette e ló a sors kedvezményét, mi azonban még sem sikerült neki, mert Cyrenevel ezen távolságra nem mérközhetik. A Nákódij igen jó adalék a pesti pálya számára, és jól esik sokszor azoknak, kik dicséretesen fáradoznak, de a balsors úgy hozza magával, hogy minden versenynél, mellyben részt vesznek, erősebb és tehetősebb lóval találkoznak, melly nekiek a diadal útját elállja; e díj tehát igen ezélszerü s alapitója érte hálás elismerést érdemel. A Sándor-díj, mellyre nem találkozott elég résztvevő, jövő évre lialasztatott. El nem mulaszthatjuk ez alkalommal igénytelen véleményünket e tekintetben kijelenteni, hogy e dij feltételei között, a mostani viszonyokhoz mérve, két lényeges nehézség forog fenn. Az első- az ismételt futás feltétele. Illy versenyek kora lassanként már lejár. Jó az illy versenyek fenntartása ott, hol kevés a versenyző ló, és három négy lónak különféle eredménnyel bevégzett ismételt futása az egész napot kihúzza; e végett p. o. Amerikában az illyes versenyek nagyon kedveltek. De ott, hol a részvétet számos versenyló megjelenése tanúsítja, az illy versenyekre nagyon megcsökkent a hajlam s Angolhonban úgy szintén a szárazföldön már is alig van néhány pálya, hol illy ismételt futások állanak fenn; helyettük nagyobb távolság méretett a dijért versenyző lovakra. Ezen aránytalanúl czélszerübb szabályt, melly a lovak tartósságát és szívósságát ép olly jól tünteti elé , mint az ismételt futás s ezenfelül a véletlen uralkodását is jobban fékezi — nem ajánlhatja eléggé a tapasztalás. Ne csodálkozzunk tehát, ha az e dijra aláirt lovak, miután szintén a Csákói ugrató dijra is aláirattak, inkább ezt mint amazt választották küzdelmük tárgyául. A másik nehézség, mellyet a Sándor dij feltételei között találunk, az hogy a dij egyedül egy serlegből áll, és miután azt az időt is túléltük már, hogy a pályáni nyereséget egyedül a dicsőségben keressük, (noha lehetnek olly tehetős versenykedvelők, kiknek az ebédlő termükben felállított ezüst serleg bőven visszafizeti a költséget, mellyet az ezt elnyerő ló megvételére vagy idomítására fordítottak) a nagyobb résznek az illy serlegre fordított összeg mindenesetre kívánatosabb nyeremény, mint a szép billikom. Ennélfogva igen helyesen cselekedtek azok, kik a Nemzeti dijban és Asszonyságok dijában a nyerendő összegnek csak kisebb részét fordították emlékre, serleg vagy más alakban, míg a többi készpénzül marad, mert igy ha nem is