Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-20 / 2. szám

21^ testünk súlyát biztosan megbirja-e ? Itt aztán szembe száll a vadász a veszéllyel; itt hideg vérrel, szédelgéstől ment fővel, és mindenek előtt valódi vadászszenvedéllyel kell bírni, ha mind ezt legyőzni, sőt némi élvezettel végbe vinni óhajtja, < -1 A hegyi vadásznak öltözete is az időjárás és tér minémííségéhez van alkalmazva; zöld kalapja, mellyet a nyírfajd-kakas farktollai, és zergeszakál díszítenek, és szirt-szürke színű kabátja a nap sugarai és eső ellen egyiránt oltalmazzák; a csupán térden alól érő fekete börnadrág, lábszárainak a hegymászáshoz megkívánt erőmegfeszítésre szabad mozgást enged; lábait erős bakancsok fedik, mellyek egyrészt a lábat kellő feszességben tartják, másrészt szegekkel kivert erős talpai képessé teszik, hogy sima gyeplejtökön, vagy a sziklának sokszor alig egy újnyi szélességű élén alapot találhasson. De mind ezt biztosan csak úgy teheti, ha kezében van a hegyi bot, melly meredek partok közti járhatásra elkeriilhetlenűl szükséges; mindkét kézzel meg kell azt ragadni, a végén létező erős vas szeget a parthoz feszíteni s a test súlyát reáereszteni, mintha azt a partról eltámasztaná, és sokszor ha el is csúszik, vagy lába alól kiszakad a kő, mellyen biztosan hitte lábát megvethetni, a bot segítségével helyreállíthatja az egyensúlyt s veszedelmes bukástól mentheti meg magát. Vadásztársainkat, kik rendelt helyeiken megállanak „vadászüdvvel" köszöntvén, felebb és mindig felebb mászunk a magasabb helyek elfoglalására. Elhagytuk már az erdőszegélyt, csak itt ott áll még egy kiszáradt vörös fényű, élettelen törzsét szomorúan nyújtva ki a sziklarepedésből, annak tanúságaúl, hogy itt valaha virágzó fatenyészet volt, mellyet századok viszontagságai, a viharok és hóomlások nagyobbára megsemmítettek, egyedül a henye-fenyü állhatott ellent a minden évben