Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-30 / 15. szám

VADÁSZ-ESVERSENYLAP. Hétfő, május 31. 15. SZ. Második évfolyam 1858. » Az ujszászi kopók az 1857-1858-ki idényben. Az alföldi kopófalkák közt legifjabb és legszerényebb állású az ujszászi; itt sem számos vadász részvéte, sem határtalan terjedelmű és változatos tér, sem rókahajtásra alkalom, sem végre a falkának már eredetileg első rendű kópékból való alkotása —• nem képezhették mindannyi feltételeit a nagyobbszerű sportnak. Vadásztársaink közül csak keveset deríthetett fel falkánk dallamos hangja. A tér, mellyen vadásztunk, legtöhbnyire az ujszászi határra volt szorítva, és ha ollykor meg is történt, hogy útlevél nélkül átlépte a hajtott nyúl a határt, ezért soha sem nehezteltek szomszédjaink az utána száguldó vadászra. Jó faj az a magyar! méltányos tud lenni másnak öröme iránt, és azért köszönet jó szomszédainknak. Határunkban kevés az erdő; tulajdonkép két kis ültetvényen kivül nincs is a mi e nevet érdemlené ; azért róka rendesen nem tartózkodik és csak jöttment kerül. Nem is akadtunk rókára vadászatainkban csak egyszer; egyszer hangoztattuk a szép tallyhó-t, ezt is rövid hajtás követte, és a nyomvesztett kopók helyett csak az a napon dühöngött szélvész követte menhelyéig a farkamentett rókát. Három országbeli kopóólak száműzöttjei képezték eredetileg falkánkat; hogy ezek közt sok volt a mustra, ezen senkisem csodálkozzék: mert ha jó a kopó, akkor drága; de viszont nem mindig jó is a drága kopó. Voltak azonban — szerencsénkre — ezek közt ollyanok, mellyek csekély hibákért másutt alkalmatlanokúi tekintetvén, kimustráltattak, itt pedig jó tulajdonaikkal azokat feledteték. A csákói társulat szívességének, és a sport terjesztése iránti őszinte érzelmének köszönheti Andor öcsém az első 12 kopót, mellyek itt már az 1856—1857. évi téli idény első hajtásaiban vőnek részt. Ezeknek számát, részint a csákói falkár ál15