Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-20 / 14. szám

•220 ségi kérdés is dönthet, de ha a pályára megjelennek, a másik három ló nem fogja diadalukat kétségessé tenni. A másod oszt. á 11 a m d i j b a n két ló van, mellyek közt egyedül lesz a küzdés és ez Harlequin és Cigarette. Az utóbbi valahányszor megjelent a pályán, mindig sok jó akarattal és bátor szivvel ment; tavai őszkor főleg a pardubitzi versenyek alatt az akkor igen erős és edzett Irene ellen igen dicséretesen ment, és noha a fóti elegyversenyben Harlequin ellen nem boldogulhatott, ezt főleg a távolság kicsisége, melly csak egy mértföld vala, okozta. Az idén, feltéve, hogy megerősödött, a harmadfél mértföldön nem fog rosz szerepet viselni, minek annál inkább őrülnénk, minthogy magyar idomár által gyakoroltatik. Harlequin tavai igen sokat igérö 3 éves volt, és noha a Károlyi-dijban nem állott az elsők között s az Eszterházy-dijbani győzelmét sem lehet rendkivüli képesség-tanúsitásnak nevezni , őszkor azonban Pardubitzon Flatterer ellen igen jól ment, Fóton is az elegyversenyt szépen nyerte; kedvenezünk lesz tehát a bécsi pályán a 2 oszt. államdijra ; másodiknak Cigarettet vagy Ibrahimot választván. A háromévesek közül, mellyek a Liechtenstein berezeg dijára aláírattak, csak egy jelent még meg nyilvános pályán. Ez Auersperg herczeg Havelock nevű lova, mely a fóti kétéves dijban mint második futott, és átalában nagyon dicsértetett. Miután tehát csak ezt ismerjük, a többiek állapota pedig az illető istállók titkai közé tartozik, H a v e 1 o c k-hoz ragaszkodunk. A második versenynap az Asszonyságok dijával kezdődik Olly versenyeknél, hol úrlovarok jelennek meg a pályán, sokkal nehezebb prognosticont állítani, mint ott, hol szakemberek kormányozzák a versenyzőket. Az idomárok e miatt nem is szeretnek következtetést vonni úrlovar-versenyek után, mert — és jogosan azt mondják, hogy az úrlovarok nálunk e pályán, egyet kettőt kivéve, sokkal kevesebb gyakorlatot tesznek , mintsem várni lehetne tőlük, hogy verseny alatt lovaik erejét kellően felhasználni tudják ; azért is olly lovak, mellyeknek helyes lovaglása bizonyos szakértelmet követel, úrlovarok alatt sokszor kevésbé előkelő szerepet játszanak, mint ollyauok, mellyek náluk alábbvalók, de könnyen lovagolhatok ; azaz bármilly roszul lovagoljon rajta az úrlovar, mégsem vesztik el kedélyüket és bátran és jó szivvel futnak. Az úrlovarok száma nálunk sajnosan igen csekély s egy két kitűnő egyént számit csak, kik rendesen nagy figyelmet forditanak e szép — merem mondani — tudományra. Ifjabb sarjadék azonban e pályán alig mutatkozik! Kik még ezek közül szenvedélyes lovasok volnának, rendesen a közép tehernél többet nyomnak, és ez okból alig jut már nékiek alkalom, ha gyakorolnák is magukat, ennek hasznát a pályán vehetni. Azok pedig, kiknél a teher nem akadály, hogy versenypályán nyeregbe ülhessenek, vagy természetes indolentiából mulasztják el magukat e téren gyakorolni, vagy pedig talán csak akkor akarnak versenylóra ülni, ha ennek nyerése vagy győzelme bizonyos. Hiszen kétséget sem szenved, hogy nyerni sokkal kellemesebb és mulatságosabb is, mint veszíteni, de ha igy gondolkodnék mindenki, és a turfita nem tartana versenylovat, mert nem mindig nyer, a lovas pedig nem ülne versenynyeregbe, mert szégyenei második vagy épen utolsó lenni, úgy elébb utóbb a versenyekre