Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-20 / 14. szám

•217 talán erőmérő száguldozásait; idomitók és lovasok istálló fiukat vesztegetnek meg, sőt mérgezéshez is nyúlnak, hogy egy jó hirü és tehetségű lónak, mellyre nagy fogadások vannak fektetve, árthassanak, vagy azt épen megsemmisíthessék. Példa erre, hogy többet ne említsek, Abd-el-Kader és Aurifer esetei. Az elsőt egy nagy ugrató különverseny előtt megnyilalták; az utóbbit, melly a nagy Derby dijra első kedvencze volt a közönségnek Scott J. istállójában egy megvesztegetett legény méreggel pusztította el. E szerint sokan, kik egy ló ellen nagy összegekbe fogadtak, és nem találtak már alkalmat azon esetben ha nyerne, ellenfogadások által magokat kártalaníthatni, nem riadnak vissza semmi vétkes tettől s vesztegetésekhez nyúlnak, hogy czéljukat elérhessék. Innen van aztán az, hogy az idomitók úgy elzárják istállójukat sőt udvarukat is, mint a gyémántbányákat Braziliában. Bünk Bonnyhoz senki más nem közeledett az egész 1856-1857-ki télen, mint I'Anson idomár fia; ö etette, itatta, tisztogatta, jártatta; sőt az istállóajtó elé dühös szelindek volt cerberusként lánczolva, melly életveszély nélkül senkit sem bocsátott be, kivévén I'Ansont és fiát. Több illy példát tudnék felhozni, melly bizonyítja, milly szigorral zárják el Angliában a hires versenylovat, csak hogy állapotáról mennél kevesebb szivárogjon át a nagy közönségbe s a beavatottak legkedvezőbb módon zsákmányolhassák ki az ellenfogadók buzgóságát. Mindezen kinövései a versenypályának nálunk szerencsére még nem hajtanak és bár ne is tapasztaljuk soha! mert noha kétséget sem szenved, hogy Angliában a roppant fogadási szenvedély végetlenül növelte a versenypálya iránti nagy, igazán nemzeti részvétet, mindamellett, habár nálunk is szívből óhajtandó ezen sportnak minél nagyobb gyarapodása, mégis készebb lennék attól pártolásomat elvonni, mintsem azt nagyobb terjedelemben, de angolhoni kinövéseivel együtt, itt honosítva lássam. Maradjon az tiszta szándékú és tisztán kezelt időtöltés, fő tényezője a telivér lovak nevelésének és terjesztésének, legyen kiizdtere a jó lovasoknak, hogy mesteri mütételeiket a pályán is élvezhessük ; buzdítsa ezekre a fiatal sarjadékot, legyen kellemes találkozási és gyülekezési ok és alkalom, mellyet főképen azért is pártolok, mert sportjainkban a szép hölgyeket is részesiti, — mindezt óhajtom és ezzel meg is elégszem; s ha talán ezen felül valamelly kedvencz lóra egy két aranyat koczkáztatunk is, ez még nem a világ, és ezret egy ellen még sokáig nem fogunk egy lóra, vagy ellene fogadni. De hiszen nem ez jelen feladatom ; mint egy makacs versenyló törtem ki a pályáról, mellyet magamnak kijelöltem — a bécsi versenyekről akartam tájékozni, és másfelé tartottam. Térjünk tehát tárgyamhoz. Ha minden versenylovat istállójában láthattunk — sőt ha mindegyikét]külön gyakorlatában is szemlélhettük volna, még akkor is nagy önhittség lenne részünkről csalhatlannak hinni azon véleményt, mellyet a különböző versenyek eredményéről s egyes lovak győzelmi esélyéről igénytelenül feljegyezni akartunk. Ez esetben is a leggyakorlottabb szakember kellene e czélnak megközelítő elérésére is. Angol honban a kötendő fogadások tekintetéből az előleges tájékozás nagy érdekkel bir a közönség előtt, melly Observer, Soothsayer, Augur, Touchstone és másoknak a sportirodaloniban és heti lapokban közölt jóslatait nagy figyelemmel olvassa. Nálunk az érdeknek nincs meg ezen alapja, mert előleges fogadások vagy egyáltalá-