Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-10 / 13. szám

•206 De még a vaddisznó is, ha nem eléggé erős s egyedül vagy kis számú csapatban jár — rendkívüli rosz időjárásban még az sem képes magát a farkas támadása ellen megvédeni. A Nyitra völgyén 1850—1853-ban kerítés közt gr. Apponyi által költséggel tenyésztett s szaporodás végett e vidékre kibocsátott vaddisznó csordák — cső alá került néhány darabot kivéve — a farkasok martalékaúl estek. Kétségkívül e nevelésből való volt azon — három darabból, egy kan és két emséből álló kis falka, melly a Garanvölgy jobb oldalán egész Sz Benedekig húzódott. Mi, szaporodásukat remélve, kíméletből nem lőttük ki, de beállván a zordon tél, a szelíd disznócsordán merényletre szokott farkasok ezeket is űzőbe vették. 1856. tavaszán e hegyláncz legmagasabb gerinczén Nagymezőn hallottam a kanról, melly emséit már ekkor elvesztvén, a házi disznók csordáit látogatta egész kiaszottan s később azon évben cső alá is került. A martiusi fagyasztó szelek és esővel vegyes hófuvatok a gyenge nyúlfiakat tönkre teszik s ezeknek elpusztulása az évi tenyészetnek okvetlen egy harmadára tehető. Hlyen volt az 1849. és 1853-ik év — s az idei tavasz késő nyílása is több évre káros befolyású maradand. Ha martius derekán szalonkalesen állunk s fejünk felett magasan suhan el a a déli szellő, melly halló érzékünket felfokozza — jó szalonkahúzás mellett a martiusi nyulak szaporodását remélhetjük. Ezek szerint a zord időjárás s a ragadozó állatok elszaporodása legfőbb okai a napról napra érezhetőbb vadgyérülésnek. A kurta puskás ezelőtt leshelyeken leginkább a ragadozókat pusztitá s ez — miután országszerte a nem tilos helyeken mindenütt vadászhatott — nagy befolyással volt a ragadozók irtására. Ezentúl, ha nem akarjuk vadjainkat, sőt mi felső vidékiek juhnyájainkat és disznóesordáinkat is farkasok által tizedeltetni, a kár meggátlása végett kellő rendszabályokról kell gondoskodnunk. Viszonyaink, az úrbéri és uradalmi birtokok elkiilönzése s a tagosztályok folytán a vadászati jogokra nézve is változás alá esnek ; mert a birtokos urak a volt jobbágyok elkülönzött új telkein elvesztik vadászati jogukat, ha csak ezt egyesség útján újra meg nem szerzik. A nem urasági birtokon való vadászati jog bérbe adandó lévén, miután e terület az országnak miuden bizonnyal 73-át teszi, megfejtendő kérdés, kiknek van ezen vadászati bérletekhez legtöbb joguk s milly feltételek alatt adassanak ezek bérbe. Véleményem szerint minden egyes birtokos, ki az uradalomtól már elkülönzött határban bármilly csekély területet is bir, a vadászathoz természetes jogot tarthat, mert a vad az ö földén nevekedhetett és táplálhatta magát s ennélfogva ha lőfegyverhez ért és erre engedélye van, a bérlésből mint részvényes ki nem tiltható, még akkor sem, ha e földeken a vadászati jogot az uraság akarná kibérleni. Ellenben, az uradalom a jobbágyok elkülönzött birtokán vadászati jogát elvesztvén, e veszteség akként volna pótlandó, hogy a nagy vad, mint őz, szarvas, dám, vaddisznó sat. elejtése az elkülönzött határban s a községi erdőkben is tilos legyen a kis birtokosoknak, mert bizonyos az, hogy a nagy vad a szántóföldeken nem üti fel tanyáját s a pár száz holdas közös erdőben is nem igen fog tenyészni.