Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-10 / 13. szám

•195 Egy királyi vadászat harmincz év előtt. (A „Sporting in Both Hemisphere3

!

;-bci].) A jelenet május közepének egy szép reggelén nyílik meg. A tavaszi hajnal harmata millió elszórt gyémántként ragyog a kövér tenyészeten s a föld színéről emelkedő párázat küdfátyolt von a tájra. A szokott zsibongáson kivííl, melly a főváros közelében minden nap reggelén keletkezik , ma egyéb mozgás is tapasztalható. melly mintegy öt mértföldnyi kerületben mutatkozva, mind egy czélpont a vadászati találkozó — felé tart. A várt királyi kiséret szolgálatára itt ott koromfekete lovon iilö díszcsendörök vannak elhelyezve; Versaillesbólpedig XV. Lajos korabeli bagyományszerü jelmezbe öltözött szolgák hoznak vezetéken lovakat a király- és kísérete számára. Az országúton divatos bérruhás groomok vezetnek szép telivéreket, mellyeknek előkelő gazdái rövid időn különféle jármüvekben érkezendnek a találkozóra, Nagy része azoknak, kik megelőző estén a Café Anglaisban vagy a Café de Parisban ebédeltek s hallották, hogy a király ma a Petits Environsban fog vadászni, nem késtek megjelenésükkel növelni ő felsége X. Károly kíséretét. A vadászati tisztviselők már láthatók a versaillesi út hajlásán; azután jönnek lóháton az apródok s hintójában a porté <C

arquebuse, hozva a bosszú karabint, melly a lefogott vad életének véget vetend. Azután jö a targonczaszekér a nap áldozatáúl esö szarvas számára. A sok fényes fogat közt legválasztékosabb a trónörökösé; nem csoda , hiszen ez Guiche berezeg izlése, ki azt a dauphin részére állítá össze. A hintók, lovasok s minden rendű gyalogosok száma olly nagy, hogy csak nag y ügygyei bajjal lehet a rond point de Bicéire körében elrendezkedni. X. Károly ö felsége e kedvencz vadászatának érdekét — azonkívül hogy illyesnek ma először voltam tanúja — szerfelett emelte a tömérdek nevezetes személy jelenléte. Ezek az udvari ügyek legcsekélyebb részeibe mind avatottak, — egyetlen fontosabb egyéniség sem hiányzott Párisból. Mintha csak arczképcsarnokban járt volna az ember. A király érkezésére várva, a ehatilloni út mellett olly pontra gyüle-» keztek, honnan mindenfelé szabad kilátás nyilt, A párisi aristocratia virága itt társalgott élénk vidáman a nap érdekeiről. Beszéltek az operáról, 13*