Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-20 / 2. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szerda , január 20. SZ« Második évfolyam 1858. Zergevadászat. B. ORCZY BÉLÁTÓL. (Folytatás.) „A végzet hatalmaival nem lehet örök frigyet kötni." Meghiúsulnak sokszor a legszebb, a legbiztosabb remények is! Hajnalonként könnyű ködfellegek emelkednek a völgy medréből, és lassan húzódnak fel a partokon, a fák sudarait, a kiálló szirteket nyalogatva; felérve a csúcsra megakadnak, mintha oda ragadtak volna. Majd reá más, hasonló nedvgolyók fejlődnek a mélységben s az előbbiek nyomát követve, hozzájok szegődnek, és annyi köd támad rövid idő alatt a hegytetők körűi, hogy súlyának engedve, a közép partokat is elborítja. Nedvvel telt légvonal leng a bérczekböl, mindig leebb és leebb ereszkedik a ködfátyol, mig végre telve van véle az egész völgy, le a patakig — és alig telik el egy két óra az első ködfellegecske támadása után, már is szakad az első. Szegény vadász, mivé lett reményed ? Egy híres öreg erdész e vidéken a zergék őrangyalának nevezi a ködöt, mert nyugodtak lehetnek most legveszedelmesebb ellenségük üldözésétől, t. i. a vadászétól; ez nem mehet most oda fel, hol ők ködben tartózkodnak, mert útját tévesztené ott. Ködben és esőben tehát nem lehet vadászni, de bizonytalan időben sem, mert csak egészen tiszta derült napok alatt húzódik a völgyekből a partokra olly egyenlőséggel a levegő, mint azt a vadászat jó sikerülketése megkívánja; ha felhők fedik el a napot, bár csak rövid időre is, V Könyvtáré 1