Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-04-30 / 12. szám

•189 senyek nagyobb része handicap s ezekben az álfogás — magyarán kimondva a csalás napi renden van. A handicapper t. i. a teherarány meghatározásában a lovaknak korábbi versenyekben bizonyított képességét veszi zsinórmértékül; mihez képest sok lótulajdonos olly czélból, hogy valamelly tetemes handicapdij alkalmával csekély terhet mérjenek lovára, megelőző versenyekben szándékosan gyöngén futtatja lovát s akarva veszt, vagy — gyepnyelven szólva — „terhet ráz le". E visszaélés s a handicapper rászedése Angliában olly általános, hogy gyepközmondássá vált, miszerint „a jól kezelt rosz ló jobb, mint a roszúl kezelt jó ló". — Másik hátránya a handieapoknak az, hogy a befutandó tér többnyire csekély távolságú s a fiatal lovakra mért teher is csekély lévén, ez a lótenyésztőket arra birja, hogy 2 sőt 1 éves csikaikat is futtassák nagy terhű idősebb lovak ellen, mellyek a rövid pályatéren könnyen vesztenek, holott nagyobb távolságra győztek volna. Igy a ló érdeme sem tűnik ki s a fiatal csikó is könnyen romlik. Angliában némellyek már is az egész bandicaprendszer eltörlésének szükségét pengetik. Nálunk, hol a gyep becsülete még tisztán áll s a tenyésztőket nem illy — minden tekintet nélküli nyereségvágy ösztönzi a versenyzésre s hol a fogadások, a handicapok fő ritgói, nem divatoznak : nálunk a handicap nem bir e hátrányokkal a csak a versenyzés érdekének emelésére szolgál. A handicap (betüszerint „kéz a kalapban") szó hajdan a szerencsejáték egy nemének volt neve, melly abból állott, hogy három egyén p.o. A, B, és C, egyenlő pénzösszeget tesz össze egy kalapba. C, mint versenyszerzö versenyt szerkeszt öszsze A és B számára; ezek elolvasván a feltételeket, kezüket zsebbe dugják és csukott marokkal búzzák ki; lia mind a kettőnek pénz van markában, a verseny áll; ha egyiknek sincs pénz a markában, nincs futás ; s mindkét esetben a versenyszerzö húzza be a kalapban lévő összeget. Ha pedig A-nak pénz van a markában, s B-nek nincs vagy viszont : akkor nem áll a verseny és a kalapban lévő összeg azé, kinek pénz van a markában. — Ez a handicap szó keletkezése, mit később a íönebb leir* feltételekkel járó versenyekre alkalmaztak. Szirtfok y Arnold úrnak — Önnek szerkesztőségünkhöz beküldött vadászkalandos czikke anecdotonnak nem elég húmoros, valónak pedig túlregényes— s igy közlését olvasóink iránti tiszteletünknél fogva, de lapjaink hitele érdekében sem közölhetjük. Fordúlt ugyan már elö lapjainkban pár merész hangzású tárgyacska, s mi a vadászközönségre biztuk annak megítélését, váljon három kopó képes-e egy vadkant lefülelni s egy ember az agyaras erös állatot kopólánczal egy fához csatolni — s váljon nem talán csak egy elvadúlt malacz volt-e ez, melly ősszel a házidisznók csordájából eltévedvén, télen át az erdőben elkénszeredett ? — továbbá, váljon minő faj sas volt az, mellyet nyúl hátán fogtak el agarak ? — minthogy azonban itt a beküldök a megye, falu és saját nevük aláírásával kezeskedtek a tény valóságáról, mi a felelősség egész terhét reájok hárultnak véltük. Ön czikk-:: azonban Szirtfoky úr! hely- és idökelet nélkül s névtelenül (mert a fönebbit csupán álnévnek tartjuk) érkezett hozz ánk s — a nagy papírkosárba, vándorolt.