Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-04-30 / 12. szám
178 állatot még- jókor elérni; de ime a szarvas nem retteg,feléje forditja szép fejét és agancsa közt sugárzó feszületet láttat. Istenének csodáját látva, kiesett a vadász kezéből a gerely, lelkéből pedig ekkor örökre kiesett a szilaj kedv; összeroskadt földi vágyainak büszke épülete, és ajkai fogadást rebegtek, mellyel hátramaradó napjait a vallás szolgálatának szentelé. Sz. Lambert az akkori maestriebti püspök lön tanitója, kinek halála után 696-ban püspökségét örökölte; innen azonban Sz. Liegere tevé át székét, hol 730-ik évi május 30-án pályáját bevégzé. Elkísértük tehát az aquitani leventét föl a mennyországig, most ismét visszatérünk a földre, hol hantja körül vigan hajt a falka. Lajos császár, Nagy Károly fia. az ardennei erdőben vadászván, Sz. Hubert földi maradványait az Aix-la-Chapellei concilium helybenhagyásával az aridaini kolostorba téteté át s ezen szertartásnál maga is számos kísérettel jelen volt. Ez történt 825-dik évi november 3-án, a jövő év ugyanezen napján pedig nagyszerű búcsú intéztetett sírjához. Ez időben keletkezett azon szokás is, hogy a kolostor környékén lakó vadászok zsákmányuk tizedét a szentnek áldozák, mit aztán a barátok Sz. Hubert dicsőségére meg is ettek, hogy csakúgy viszhangzott a refectorium a sok csámcsogástól. Sz. Hubert napja pedig nagy ünneppé vált! E nap országszerte mise szolgáltatott a vadászoknak ; és mégis jelent minden jó fajta vadász lovastól, falkástól. felszerelve vadászkéssel, karikás kürttel, és helyet foglalt a városi egyházban vagy az erdei kis kápolnában ebeivel együtt, Ez utóbbiakra nézve azt hitte az akkori babonás világ, hogy jelenlétök megóvná őket a dühtől és más sokféle nyavalyától. Az ünnep reggelén megszólalt a harang ünnepélyes kongással; a vadászok összegyűltek, ebeiket rangjuk szerint hozva. — Legelöl léptetett komoly méltósággal a vezetékeb, a franczia vadászat királya, homlokán mély redökkel és a sok tanulásban megnőtt fejjel; jöttek utánna a tarka kopók, nagy hangos állatok, mellyek a mostani rókakopót vagy karriert csak amúgy lenéznék; ezek után az agarak, — a könnyüfajta és a nagyordas , az, melly lefülelte a gimet, és belemarkolt a farkasba, mint az igazság a szegény bűnösbe; végre vizslák, tacskók, szelindekek. mind egy tarka csomóban, örege apraja, nősténye, ka nja.
