Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-04-20 / 11. szám

165 mielőtt a leshelyül kitűzött pontokra mennénk. Ezen időköz lázas türelmetlenség közt lassan foly el. Igyekezünk foglalkozást keresni; lovainkat simogatjuk és kantározzuk, még pedig — a mekhalifek példája szerint lehető legkönnyűdebb modorban; czédrusbotokat vágunk, melylyekkel majd az elért strucz nyakára üssünk; kérdéseket teszünk a nap lehető esélyei iránt, bár ezekre magunk is tudnánk felelni; közben reggelizünk keveset, mert juliusban csekély az étvágy s különben sem terhelendő meg a gyomor struczvadászat előtt, a lovas ekként könnyebb s a szomjúság nem olly égető lévén. E szomj mérséklésére kecskebörböl készült s vizzel tölt zacskót viszen magával a vadász. Végre tizenegy óra tájban Bel-Abbés és Toumi jelenték, hogy itt az indulás s igy a lovak megitatásának ideje. Ezen itatási rendszer egészen ellenkező az európai tannal, de a tapasztalat kibizonyitá az eljárás czélszerüségét. Megjegyzendő azonban, hogy ez itatás éhgyomorra történik. A mekhalifek engem kértek fel, állanék a vadászoszlop élére. Részint tiszteletből, részint azért tevék ezt, mert azt hiszik, hogy szerencsés ember vezénylete szerencsés eredményre vezet A szokott ünnepélyes Besm Allah ! (Isten nevében!) jelszó kimondása után megindultunk s az éji tanyától pár ezer ölnyire, néhány — magaslaton álló betűm árnyában leszállottunk lovainkról. Ez volt a hajtók által előre kitűzött gaad. Két mekhalif a legmagasabb betumfák legfensőbb ágai közé mászott, hogy az űzött struczczok közeledtét idejekorán jelenthesse. A hajtók csak akkor kezdenek a hajtáshoz, mikor feltehetik, hogy a lesbelyek már elfoglalvák; e perez a napnak délpontra hágása, mit ök a földbe szúrt czédrusbot rövid árnyáról tudnak meg. Helyeinkre érve még legalább fél órát kelle várnunk, melly lázas nyugtalanság közt nyúlt hosszúra; maguk a komoly mekhalifek is oszták a várakozás izgatottságát; a bőség roppant volt, mert délnyugati szél, az itt chili-nok nevezett egyiptomi szimum fíité a különben is forró légzetet. Ja Siadi cheddou Khreilkoum el naam dja! kiálták az őrszemek áfák tetejéről s mi mindnyájan mintegy villanyütéstöl érintve ugrottunk fel, a fönebbi szavak értelme ez lévén : Ó uraim, lóra, jön a strucz! Pillanat alatt lovainkon ültünk s kérdést kérdésre lialmozánk az őrszemekhez, kik a fáról leszállni akartak, hogy szintén lóra kapjanak.